Gerincre vágva

Clara Royer alaposan kifordította a traumatikus regények egyik visszatérő elemét: míg ugyanis máshol a szereplőknek éppen zsidó identitásukkal kell zöldágra vergődniük, addig a Csillag főszereplőjének mindeközben az okozza a legnagyobb megrázkódtatást, hogy kiderül: nem is zsidó származású.

Magával ragadó, sötét romantika – hirdeti a Vérbe öltözött Anna borítója, a magam részéről azonban inkább a szerző definíciója felé hajlanék, Kendare Blake ugyanis nemes egyszerűséggel tinihorrorként kategorizálta a szellemekre vadászó Cas és a címszereplő (túlvilági) Anna történetét. A miértekre a válasz később.

Egyszer volt, hol nem volt – akár így is kezdődhetne (és ha szigorú akarok lenni, így is kezdődik) Anita Amirrezvani története a szegény perzsa lányról, aki miután apja hirtelen meghalt, anyjával együtt kénytelen a gazdag városi rokonok jóindulatára bízni magát. Ez még azonban a 17. század, ahol egy nő legfeljebb a szerencsés férjhezmenetelben reménykedhetett, arra viszont kevés esélye volt, hogy a saját útját járja.

Nagyjából az a nap is úgy kezdődött az engelsforsi középiskolában, mint bármelyik másik. Volt azonban egy nagy különbség.

Egy diák aznap öngyilkosságot követett el az egyik emeleti mosdóban.

Minden elismerésem a történelmi regények íróié. Aki csak egyszer is kísérletet tett arra, hogy egy adott korról – a nagy összefüggések és történelmi tények mellett – a létező legtöbb adatot összegereblyézze, az öltözettől kezdve az üdvözlési formulákon át egészen, mondjuk, az udvarlási szokásokig, majd ezt az adattömeget egy fordulatos, hiteles történetben dolgozza fel, az tudja, miről beszélek.

A Rövid traktortörténet ukránul a második könyvem Marina Lewyckától, sorrendben azonban neki ez az első. Nos, ez meg is látszik. Na, de mindent a maga idejében.

Egy ideje próbálok fogást találni Julia Franck könyvén („Miért nem küldtél az angyalok közé?”), de igazából nem nagyon tudok. Alapvetően ez egy jól megírt, kellően súlyozott történet – engem azonban valahogy mégsem vágott a falhoz.

Hogy miért nem, azt tulajdonképpen én magam is szeretném tudni. Na, vegyük sorra, hátha most kiderül.

Csilige Sándor, a lyuki ember kagylógyöngyeire fáj Négyökrű Mihály és Ördög Rozál mind a hét gyermekének a foga. Szüleik nem is nagyon tudnak mást örökül hagyni gyerekeikre, csak a kincs ígéretét, és a hitet, hogy a nagy sárgabarackfa alól kifordítva a félzsáknyi gyöngy minden bajukat-gondjukat egy csapásra megoldja majd.

A poszt cselekményleírást tartalmazhat!

Vannak könyvek, amelyek nem kész válaszokat, könnyen emészthető konfekció-megoldásokat kínálnak, sokkal inkább lehetőségeket. Mégpedig az egyéni értelmezés lehetőségét.

Angliában a férfiak keménykalapot hordanak, karcsúsított öltönyben és csukott esernyővel parádéznak, és állítólag mind hihetetlenül romantikusak. Így képzeli legalábbis Irina, aki azért érkezett Kijevből Kentbe, hogy némi pénzt keressen, csiszolja angol nyelvtudását, majd hazatérve híres író váljék belőle.

A magyarok kulturális-történelmi-urbanológiai szótárában, ha lenne ilyen, minden bizonnyal külön szócikket érdemelne a házmester. Aki jobb esetben csak kíváncsi és pofátlan, morog mindenért, tekintete a savanyú szagú nejlonfüggöny mögül szinte lyukat éget az udvaron áthaladók hátába, rosszabb esetben pedig még fel is nyom a történelmi helyzettől függően színeváltozó hatóságoknál. Mindenesetre mindenkiről tud mindent, leginkább, hogy mikor, kivel és hova, vagy hova nem.