Az Ulpius-ház a jelek szerint rákapott a kékvérre, így Ugron Zsolna után (kritika itt, meg itt, meg itt, meg itt) egy újabb arisztokrata származású írónőt emelt ki a homályból. Igaz, Pallavicini Zita nem teljesen ismeretlen a bulvárhírekben vájkáló nagyérdemű előtt, ám hogy ő maga vágyott, vagy a kiadó biztatta-e a könyvírásra, az (előttem legalábbis) 187 oldal után is rejtély maradt.
Utolsó kommentek