Hát, mit mondjak? Új kedvencem van.
Az úgy kezdődött, hogy egy ideje már úton-útfélen a Csabai-könyvbe botlottam. Nem szó szerint, de valahol valaki mindig hozsannázott róla. Nem lehetett nem figyelni rá. Azután jó három év késéssel jutott el hozzám is Szindbád, ami csak azért jó, mert majd egyből kezembe is vehetem a folytatást (ez lesz a Szindbád Szibériában).
Utolsó kommentek