Gerincre vágva

Először is itt van ez a férfi, aki nem magas, nem fiatal és még csak nem is jóképű, sőt, még neve sincs. Ő a Kontinentális Detektívügynökség nyomozója. Feladata, hogy egy végtelenül romlott, korrupt világban elkapja azokat, akik a törvény betűje ellen vétettek. Munkáját a detektívügynökség szabályzata, magatartását a saját etikai kódexe határozza meg. Egy tisztességtelen világban azonban meddig maradhat tisztességes a bűnüldöző, különösen abban az esetben, ha még a megbízói sem makulátlanok?

A noir egyik alapdarabja A postás mindig kétszer csenget, amely amellett, hogy lefektette a műfaj legfontosabb alapköveit, egy ponton mégis jelentősen eltér a zsáner legismertebb alkotásaitól.

Igazi klasszikusokkal indul a következő session, közöttük is egy valódi leg-leg-leg-gel, ami nem más, mint James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című, eredetileg 1934-ben megjelent kisregénye, a noir egyik alapdarabja, több filmes feldolgozás alfája (tudtátok, hogy született egy magyar filmes adaptáció is belőle? én is csak most, hmm).

Azután egy újabb vén róka érkezik Dashiell Hammett személyében: A tizedik nyom című novelláskötetet idén év elején adta ki az Agave, benne hét írással (címben nálam egyértelműen A Kiafene Kölyök a nyerő). Végül egy mai darab zárja a sort, ez lesz Michael Cordy A halál árnyalatai című regénye, ami a fülszöveg szerint „érzékien borzongató thrillernek” ígéri magát. Legyen úgy.

Kondor Vilmos már több interjúban is egyértelművé tette, hogy a Budapest novemberben című kötetével pontot tett a noir-sorozat végére, és 1956 után az általa kreált újságíró már nem nagyon fog nyomozni Magyarországon. Azonban a rajongóknak mégsem kell lemondaniuk a szokásos Gordon-adagjukról, erről gondoskodik ez a kötet, amelynek címe nálam mindenképpen a tavalyi év legblikkfangosabbjai közé tartozik.

Ezerkilencszázötvennyolcban jelent meg a Visszajátszás, rá egy évvel Raymond Chandler már halott volt. Ez tehát az utolsó regény, melyben az általa teremtett legendás karakter, Philip Marlowe a bűn, pontosabban egy rejtély nyomába ered.

Ezerkilencszázhuszonkilencben a legendás Black Mask magazin folytatásokban hozta le A máltai sólyom című ma már ikonikusnak számító Hammett-regényt. A magyar fordításra még pár évet várni kellett, de azután Faludi Miklós fordításában 1936-ban már a hazai olvasók is kezükbe vehették a krimit.

A hard-boiled vagy kemény(kötésű) krimi valamikor a húszas-harmincas években kezdte meg hódító útját először Amerikában, majd az egész világon. Melegágya a ma már legendás Black Mask magazin volt, amely olyan nagyágyúk novelláit, regényrészleteit hozta le, mint Dashiell Hammett vagy Raymond Chandler.

A mostani merítés éppen ezért talán minden idők egyik legnépszerűbb kemény krimijével indít: ez A máltai sólyom, melynek Sam Spade-jét a filmvásznon Humphrey Bogart tette halhatatlanná.

A második könyv ugyancsak egy nagy klasszikus, Raymond Chandler talán kevésbé ismert műve (én legalábbis korábban nem nagyon hallottam róla), ez a Visszajátszás.

Végezetül pedig jöjjön az a szerző, akit itthon a hard-boiled lényegében egyetlen követőjeként tartunk számon, ő viszont a legfrissebbel érkezik, ez a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes Kondor Vilmostól.

Szolgálati közlemény: az obligát fotó most elmarad, aminek csak az az oka, hogy valamilyen érthetetlen okból csak lila képeket produkál a gépem, ha tudom, majd pótolom.

A kilencvenes évek elején jelent meg eredetileg a Riga kutyái, akkor, amikor Lettország kivált a Szovjetunióból és kikiáltotta a függetlenségét. Több mint húsz év telt el azóta, és úgy látszik a nagy skandináv-őrület kellett ahhoz, hogy tavaly végre magyarul is megjelenjen a regény.

Ha F. Scott Fitzgerald az elveszett nemzedék, az illúzióját veszített és nem ritkán lecsúszóban lévő felső-középosztály krónikása, akkor Dashiell Hammett is feltétlenül ugyanez, legfeljebb alulnézetből. Az ő szereplői szinte kivétel nélkül a társadalmon kívül, vagy annak legszélén helyezkednek el, még úgy is, ha ránézésre a közösség megbecsült tagjainak számítanak.

„- Mi volt, ami annak idején, amikor először olvastad, megfogott A londoni férfi-ban?
- Hogy egy pali éjszaka dolgozik, fönn ül egy toronyban, sötét van, csönd van, hullámzik a tenger, jön egy hajó, lejönnek róla sötét árnyékok, ennyi.”

Tarr Béla nyilatkozta a fentieket, miután az általa rendezett Simenon-adaptáció bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyszekciójába. Georges Simenon kisregénye szerint a „palit”, akinek az a dolga, hogy egész éjszaka egy őrtoronyban üljön a kikötő mellett, és állítgassa a váltókat, Maloinnek hívják. Középkorú férfi, aki tulajdonképpen egészen jól eléldegél, felesége mindenben kiszolgálja otthon, a munkája nem túl megerőltető, és néhanapján még a helyi mulatóban dolgozó csábos Camélia szolgálataira is futja a pénzéből.

Hűséges típus vagyok, és bár több antikváriumba is be-bejárok, de évek óta ugyanaz a kettő a kedvencem. A Központi Antikváriumban elsősorban történelmi könyveket kerestem szinte mindig, de szeretem, hogy tele van metszetekkel, elég tágas, az eladók pedig kivétel nélkül nagyon kedvesek. A Múzeum Antikvárium ezzel szemben olyan, mint egy megkopott, de még mindig tetszetős pici ékszerdoboz: itt vettem életem egyik legjobb szakácskönyvét, pár művészeti albumot, meg egy csomó szépirodalmat, és persze történelmi könyveket. A legutóbbi alkalommal azonban kimondottan a krimikre mentem rá, és már alig várom, hogy végre terítékre kerüljenek. Az első egy igazi oldszkúl darab, már ami a kiadást, egy 1986-os Georges Simenon, benne két történettel, A londoni férfi + Maigret és a borkereskedő.  A klasszikus vonalat erősíti a hardboiled nagymestere, Dashiell Hammett A férfi, akit Spade-nek hívtak című kötete. Zárásként egy frissebb darabot hoztam: magyarul tavaly jelent meg Henning Mankell Riga kutyái című kötete, melyben Wallander felügyelőt ezúttal Kelet-Európába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa.

És igen, visszatért. Dávid Veron némi abbáziai és pesti kitérő után ismét Ókanizsa utcáit koptatja. Ha még azonban csak ennyi lenne: ahová ugyanis a kisasszony beteszi a lábát, ott, kis túlzással, hulla terem. Ráadásul most jó esélyei vannak annak is, hogy ezúttal az ő kezén kattanjon a bilincs, hacsak villámgyorsan nem deríti ki, hogy ki vagy kik végeztek egykori kérője, Remete Pista hites menyasszonyával. És másokkal.

„– Keresek valakit – felelte Gordon, aztán leült a fotelba, lábát feltette egy tonettszékre, és Csuli nem tiltakozott.
– Mindannyian keresünk valakit.”