Fehér Béla négy évig írta a Kossuthkiflit, de ez nem nagyon látszik. Szétesettségnek, töredezettségnek nyoma sincs. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha egyetlen delíriumos-mágikus éjszakán vetette volna papírra az 1849 májusában Pozsonyból Debrecenbe tartó kompánia kalandjait. Swappach Amadé és kedvese, Estilla (már ezek a nevek, behalok) – többedmagukkal – egy zöld delizsánszon indulnak útnak, nyomukban pedig, hát, ha nem is szorosan, mindenesetre eléggé elszántan, a két atya, Swappach tanácsos és Vödric cukkerbakker. Utóbbiak egy gyászhintón.
Mi máson.
Kossuthkifli
2012.02.29. 16:10
Címkék: magvető fehér béla
2 komment
Ede a levesben
2011.11.25. 17:40
Gasztrokrimit ígér a fülszöveg, de jobb, ha tisztában van vele az olvasó: igazából nem gyilkolnak meg itten senkit – leszámítva persze azt a pár száz szárnyast, disznót, édes- és sósvízi halat, melyek néminemű trancsírozás után a fazékban kötnek ki. Izgalmakban azonban nincs hiány: az Ede a levesben ugyanis olyan titkoknak, féligazságoknak, legendáknak – vagy, ahogy a társszerzők egyike, Fehér Béla fogalmazta meg volt a könyvbemutatón – szamárságnak járt utána, melyekkel telis tele van a magyar gasztrotörténet.
Utolsó kommentek