Gerincre vágva

Először is itt van ez a férfi, aki nem magas, nem fiatal és még csak nem is jóképű, sőt, még neve sincs. Ő a Kontinentális Detektívügynökség nyomozója. Feladata, hogy egy végtelenül romlott, korrupt világban elkapja azokat, akik a törvény betűje ellen vétettek. Munkáját a detektívügynökség szabályzata, magatartását a saját etikai kódexe határozza meg. Egy tisztességtelen világban azonban meddig maradhat tisztességes a bűnüldöző, különösen abban az esetben, ha még a megbízói sem makulátlanok?

Az angol bulvársajtó napok óta annak a két (skót és északír) lánynak a történetével van tele, akiket a limai reptéren hat kiló kokain csempészése miatt tartóztattak le, és akik alsó hangon is huszonöt év börtönre számíthatnak valamelyik perui női börtönben. Valószínűleg nem is ragadt volna meg bennem az eset, ha nem épp akkor fejeztem volna be Don Winslow Drogháború című könyvét, amely teljesen átrajzolta bennem azt a képet, amit erről az egészről eddig gondoltam. Ha gondoltam egyáltalán.

Kondor Vilmos már több interjúban is egyértelművé tette, hogy a Budapest novemberben című kötetével pontot tett a noir-sorozat végére, és 1956 után az általa kreált újságíró már nem nagyon fog nyomozni Magyarországon. Azonban a rajongóknak mégsem kell lemondaniuk a szokásos Gordon-adagjukról, erről gondoskodik ez a kötet, amelynek címe nálam mindenképpen a tavalyi év legblikkfangosabbjai közé tartozik.

Ezerkilencszázhuszonkilencben a legendás Black Mask magazin folytatásokban hozta le A máltai sólyom című ma már ikonikusnak számító Hammett-regényt. A magyar fordításra még pár évet várni kellett, de azután Faludi Miklós fordításában 1936-ban már a hazai olvasók is kezükbe vehették a krimit.

Ha F. Scott Fitzgerald az elveszett nemzedék, az illúzióját veszített és nem ritkán lecsúszóban lévő felső-középosztály krónikása, akkor Dashiell Hammett is feltétlenül ugyanez, legfeljebb alulnézetből. Az ő szereplői szinte kivétel nélkül a társadalmon kívül, vagy annak legszélén helyezkednek el, még úgy is, ha ránézésre a közösség megbecsült tagjainak számítanak.

Hogyan tudunk egy fenékkel két lovat megülni (magyarán két, ellentétes oldalon álló urat egyszerre szolgálni), miközben egy állítólag évek óta halott nőt kell felkutatnunk és még a családunkat is meg kell védeni a pápistákat szívesen vasra verő, ugyanakkor az inkvizíció módszereit előszeretettel alkalmazó szadista királypárti buzgómócsingoktól?

És igen, visszatért. Dávid Veron némi abbáziai és pesti kitérő után ismét Ókanizsa utcáit koptatja. Ha még azonban csak ennyi lenne: ahová ugyanis a kisasszony beteszi a lábát, ott, kis túlzással, hulla terem. Ráadásul most jó esélyei vannak annak is, hogy ezúttal az ő kezén kattanjon a bilincs, hacsak villámgyorsan nem deríti ki, hogy ki vagy kik végeztek egykori kérője, Remete Pista hites menyasszonyával. És másokkal.

„– Keresek valakit – felelte Gordon, aztán leült a fotelba, lábát feltette egy tonettszékre, és Csuli nem tiltakozott.
– Mindannyian keresünk valakit.”