Magával ragadó, sötét romantika – hirdeti a Vérbe öltözött Anna borítója, a magam részéről azonban inkább a szerző definíciója felé hajlanék, Kendare Blake ugyanis nemes egyszerűséggel tinihorrorként kategorizálta a szellemekre vadászó Cas és a címszereplő (túlvilági) Anna történetét. A miértekre a válasz később.

Az mindenesetre biztos, hogy Blake nem sokat teketóriázik, rögtön az első lapokon egy szellemlikvidálás kellős közepén találjuk magunkat. Egy 1970-es gyilkosság áldozata, pontosabban az ő szelleme ugyanis nem talál nyugalmat, és a tett helyszíne közelében leginkább azzal múlatja az időt, hogy a folyóba rántja a gyanútlanul arra furikázó sofőröket. A feladat tehát adott, és a főszereplő Casnek máris bizonyítania kell. Ebben nagyon nincs is hiba, hamarosan azonban ennél sokkal nagyobb fába kell vágnia apjától örökölt athaméját. Utóbbi egy különleges penge, amellyel Cas a nyughatatlan lelkeket küldi oda, ahová valók.

A fiú apja ugyancsak szellemlikvidátorként igyekezett jobbá tenni a világot, vagy legalábbis lenyugtatni a benne élők idegállapotát, ő azonban néhány éve tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Cas éppen ezért az anyjával (boszorkány, az összes közhelyes kellékkel, macska és egyebek) költözik a kanadai Thunder Baybe, miután fülest kap, hogy egy 1958-ban meggyilkolt fiatal lány, Anna Korlova szelleme szakmányban gyilkolja a környéken a tinédzsereket.

A kisvárosban a máskülönben még középiskolás Cas hamar segítőkre talál a boszorkányos képességekkel rendelkező Thomas és az iskola jónőjének számító Carmel személyében. Annáról pedig hamar kiderül, hogy valóban létezik, ráadásul nem csak ruhájához, hanem a kezéhez is vér tapad, története azonban sokkal összetettebb annál, minthogy egyetlen athamé-suhintással el lehessen intézni.

„Ő az. Ide-oda libben, mint egy képernyővédő ikon, mintha nem bírná eldönteni, kép maradjon vagy kilépjen a valóságba. Amikor ráteszi a kezét a korlátra, testet ölt, a fa megcsikordul a súlytól.” (Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna, Geopen, 2012.)

Az év elején már lehetett arról hallani, hogy megfilmesítik a Vérbe öltözött Annát (producerként a twilightos Stephenie Meyert hozták hírbe), és azt hiszem, az egész regény megfejtéséhez itt van a kulcs. A narratíva ugyanis végig nagyon filmszerű, Blake-nek mintha végig a fejében pörgött volna a mozgókép, amikor papírra vetette Anna és Cas sztoriját. A szavaknak igazán nincs súlyuk, a szereplők belső mozgatóiról nagyon kevés információt kapunk, ami azért is nagy kár, mert a főszereplő fiú narrációja végig nagyon élvezetes. Pörgő és vicces, és végig autentikus marad, nem nagyon lép ki a sokat látott, kicsit koravén kamasz mesélő szerepéből.

Ez se nagyon palástolja azonban azt a logikai bukfencet, ami főleg a végkifejlet felé menetelve válik zavaróvá. (Spoileres lesz, ha érdekel, jelöld ki: a huszonegyedik fejezetben a Gonosz a saját házában támadja meg Cast és az anyját, a szellemmel a küszöbön toporgó Anna igyekszik szembeszállni, némi szájkarate után azonban a fiú elájul. Mire felébred, már egy teljesen más helyszínen találjuk magunkat, Cas fölé pedig aggódó barátai hajolnak. „Mi történt velem?” – kérdezi Cas, és alapvetően én is ezt szeretném tudni. Hová tűnt a szellem? Hogyan sikerült kimenekülniük a házból? Miért nem ölte meg a fiút, holott minden adott volt rá? Ha nem ölte meg, mi akadályozta meg ebben? És hogy lehet, hogy senkinek egy haja szála se görbült a nagy összecsapásban? Túl sok kérdés marad megválaszolatlanul, ami azért eléggé odacsap a sztorinak.)

Mindezek ellenére egészen biztos vagyok benne, hogy a Vérbe öltözött Anna megtalálja a maga közönségét, a történet ugyanis minden olyan kellékkel rendelkezik (a borzalmak elhagyatott háza, a máig kísértő családi titkok, a rossz időben a rossz helyen tébláboló mellékalakok lemészárlása, és egy nem mindennapi szerelmespár), amire egy horror-rajongó tizenéves vágyhat. A befejezésből ráadásul egyértelmű, hogy Blake eleve folytatásban gondolkodott, így az Alkonyat-szérián szocializálódott rajongók egészen biztosan nem fognak csalódni. A második rész már magyarul is megjelent, ha valakinek van élménye róla, ne habozzon kommentben megosztani!

                                                                                                                           10/6

A könyvért köszönet a Geopennek!