Gerincre vágva

Nagyon nagy fórral indult nálam a Nyughatatlanok: az előző két Szécsi-regény után (itt és itt, ugye) annyira akartam szeretni, de most a masszív 434 oldal után se nagyon tudom, hányadán állok vele.

Ezmiez? – gondoltam az első oldalak után. Túl erős volt még akkor a meseszerűbb Finnugor vámpír hatása, és a ráhangolódást az ide-oda röpködő orosz anarchistanevek sem könnyítették meg. Arról nem is beszélve, hogy valahol hátul, az agyam egy eldugott és kevésbé használt bugyrában ott motoszkált egy régen olvasott és eléggé fanyalgó recenzió emléke is. (Szolgálati közlemény: írás előtt a recenzens soha, de soha nem olvassa más kritikáját. Nem azért, mert tiltja az alkotmány vagy a böcsület, hanem mert akaratlanul megragadnak szavak, fordulatok, és nagyon nehéz kikecmeregni azután belőle. Hát, ezért.)

Szécsi Noémi 2000-ben, helsinki ösztöndíja idején szakdolgozatírás helyett fogott bele a vérmese írásába (hogy én ezt mennyire meg tudom érteni). Az akkori történetkezdeményből azután egy utóbb soha meg nem valósult film forgatókönyve, majd egy regény született.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapvetően szeretek könyvtárba járni. Így volt ez már ált. iskolás korom óta, de nem csoda, hiszen egy ilyen gyönyörű épületben kezdtem könyvtárlátogatói pályafutásomat.

Ráadásul a tévhitek ellenére a roskadásig tele polcok között nem csak olvasni, tanulni meg kölcsönözni lehet. A könyvtárban ugyanis – a fentieken kívül – sokak meg- és meg nem erősített véleménye szerint lehet még

●○ randizni

●○ kávézni

●○ sütizni

●○ pletykálkodni

●○ szundikálni

●○ máskülönben soha meg nem vásárolt újságokat olvasgatni

●○ állítólag szerelmeskedni (erről, mondjuk, egy sokat látott könyvtáros véleményét szívesen meghallgatnám)

●○ bambulni

●○ írni

●○ férjhez menni (Carrie Bradshaw-nak majdnem sikerült)

●○ filmet forgatni.

De ha már ott vagyunk, meg azért ez mégiscsak egy könyves blog, érdemes a könyvekbe is belepillantani. A következő napokban terítékre kerülő kötetek mindegyike könyvtári, sőt, tovább megyek, mindegyiket ugyanaz a szerző írta. Úgyhogy öveket becsatolni, Szécsi Noémi-maraton következik.

Időrendben haladunk, így először a Finnugor vámpír című kötetet véreztetem ki. Ezután egy nem kevésbé egzotikus állatfaj következik, ez lesz az Utolsó kentaur. Végül adunk egyet a történelemnek is, ez lesz a Nyughatatlanok, amely az 1848-as emigránsok külhoni életébe enged bepillantást.