Gerincre vágva

Igazi klasszikusokkal indul a következő session, közöttük is egy valódi leg-leg-leg-gel, ami nem más, mint James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című, eredetileg 1934-ben megjelent kisregénye, a noir egyik alapdarabja, több filmes feldolgozás alfája (tudtátok, hogy született egy magyar filmes adaptáció is belőle? én is csak most, hmm).

Azután egy újabb vén róka érkezik Dashiell Hammett személyében: A tizedik nyom című novelláskötetet idén év elején adta ki az Agave, benne hét írással (címben nálam egyértelműen A Kiafene Kölyök a nyerő). Végül egy mai darab zárja a sort, ez lesz Michael Cordy A halál árnyalatai című regénye, ami a fülszöveg szerint „érzékien borzongató thrillernek” ígéri magát. Legyen úgy.

Elérkezett hát az idő, amikor a bloggazda fogja a motyóját, és elhúz nyaralni! A kis pakkomba azonban (remélem, remélem) jobbnál jobb könyvek kerülnek. Az első csak a teljesség kedvéért került oda: ez a magyar származású francia írónő, Clara Royer Csillag című regénye, amelynek a recenzióját valamikor a hét közepére időzítettem, lehet izgulni. Aztán jön Davide Enia Palermóban játszódó sztorija, az Úgy a földön is. A fülszöveg szerint a regény ötven év történetét meséli el, a második világháború bombázásaitól kezdve a maffia térnyerésén keresztül egészen 1992-ig, a tragikus palermói merényletekig. Levezetésként pedig jön Don Winslow Drogháborúja, amiről nagyjából semmit sem tudok. Úgyhogy jöjjön megint a fülszöveg: „A főszereplők. Öt ember: egy drogellenes ügynök, egy drogbáró, egy kurva, egy bérgyilkos és egy pap. Valamint a drogkartellek, az amerikai kormány, a hadsereg, a maffia, a CIA és a Vatikán emberei. A helyszín. Mexikó, Nicaragua, San Diego, Hongkong, a Pokol Konyhája. Valamint lakások, házak, nyaralók, titkos találkahelyek. A hétköznapok színterei. A cél. A drog. A drog, amely kormányokat és életeket döntött romba, a drog, ami pusztulást, árulást, halált és szenvedést hozott. No meg pénzt. Nagyon sok pénzt.” Szép nyarat!

Valamilyen teljesen beteg elképzeléstől vezérelve azt gondoltam, most van/lesz Szentivánéj, elvégre nyárközép van, vagy mi, aztán szembesülnöm kellett vele, hogy azon már régen túl vagyunk. Mindenesetre éljenek a Jenők, és vigadjanak, mi pedig addig nézzük, mi jön legközelebb.

Legelőször is érkezik egy nagyon izgalmasnak ígérkező kötet, Az élet gyönyörűsége Michael Kumpfmüllertől, amit a német recenzensek agyba-főbe dicsértek. A középpontban Kafka és utolsó szerelme, sőt, még egy magyar barát is felbukkan egy dombóvári születésű férfi személyében. Jól hangzik.

Azután gyönyörű égszínkék, minimál borítóban jön majd Colum McCann Hadd forogjon a nagyvilág című regénye (találomra elcsípett címszavak a fülszövegből: World Trade Center, New York City, hetvenes évek közepe, egyensúlyozó művész, prostituált, radikális katolikus ír, graffitis, tornyok között, hajszálvékony kapcsolódások.) Hát, valami ilyesmi.

A harmadik minden szempontból brutális kötet (Timothy Snyder: Véres övezet), amely nem csak méretileg gigantikus, de maga a tartalom is letaglózó. Röviden arról szól, hogy Hitler és Sztálin egymással szinte versengve (volt, hogy szövetkezve) hogyan irtotta ki az embereket Európa keleti felén. Ezt már egy ideje olvasom, de muszáj is, mert még így is néha maga alá temet, és ilyenkor kénytelen vagyok szünetet tartani. Fontos kötet, nyomasztó, kihagyhatatlan.

Egyszerűen nem tudtam kihagyni, hogy az erkélyen pirosló epreket ne örökítsem meg, külön öröm, hogy még három új könyvet is tudtam mellé passzintani. Vagy majdnem újat. Csabai László Szindbád, a detektív című regénye még 2010-ben jelent meg, aktualitását mégis az adja, hogy a Magvető idén kiadta Csabai második regényét (ez a Szindbád Szibériában). Utána szorosan a nyomában Benedek Szabolcs vérszívó-trilógiájának befejező kötete, A vértanú. A sort ezúttal Irvin D. Yalom A terápia ajándéka című kötete zárja.

Zárásként pedig, íme, a mostani poszt címét adó dal, egy csomó durván bajszos beatle-lel:

Persze, a Millenárison még javában tart a könyvfesztivál, vigyázó szemünket azonban, azt mondom, vessük már a jövő hétre. A mostani merítés alapvetően az ifjúsági témában lesz erős.  Először is jön Andy Mulligan Trash című regénye három jó barátról, akik egy szeméttelepen élnek. Lesz itt titok, meg üldözés... ööö... többet nagyjából én sem tudok, a fülszöveg mindenesetre ígéretes. A kettes számú versenyző ez esetben egy nagyon különleges darab: a regény alapötlete Siobhan Dowdtól származik, ő azonban mellrákban elhunyt, így vázlatai, kéziratai alapján Patrick Ness írta meg a Szólít a szörnyet, amelynek központi témája a halál és a veszteség elfogadása. Végül egy könnyedebb darab jön, ami nem más, mint a Vérbe öltözött Anna Kendare Blake-től. Azt mondják, romantikus rémregény a köbön.

Az antikváriumos és a könyvtáras kiruccanás után most csupa friss és ropogós dolgot hoztam (neve: könyv), olyanokat, melyek már az idén vagy tavaly év végén jelentek meg. Elsőként is érkezik Cserna-Szabó András meglehetősen elborult Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regénye, ami eddig (harmadánál-felénél járok) nagyon szórakoztató. Azután egy nagyon szép kiállítású könyv jön, egy japán pszicho-thriller, ez Murakami Rjú Castingja. Japánból már csak egy ugrás Kína (fogjuk rá), ahonnan Peter Hessler szállított egy újabb kötetet, ez a Kína országútjain.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapvetően szeretek könyvtárba járni. Így volt ez már ált. iskolás korom óta, de nem csoda, hiszen egy ilyen gyönyörű épületben kezdtem könyvtárlátogatói pályafutásomat.

Ráadásul a tévhitek ellenére a roskadásig tele polcok között nem csak olvasni, tanulni meg kölcsönözni lehet. A könyvtárban ugyanis – a fentieken kívül – sokak meg- és meg nem erősített véleménye szerint lehet még

●○ randizni

●○ kávézni

●○ sütizni

●○ pletykálkodni

●○ szundikálni

●○ máskülönben soha meg nem vásárolt újságokat olvasgatni

●○ állítólag szerelmeskedni (erről, mondjuk, egy sokat látott könyvtáros véleményét szívesen meghallgatnám)

●○ bambulni

●○ írni

●○ férjhez menni (Carrie Bradshaw-nak majdnem sikerült)

●○ filmet forgatni.

De ha már ott vagyunk, meg azért ez mégiscsak egy könyves blog, érdemes a könyvekbe is belepillantani. A következő napokban terítékre kerülő kötetek mindegyike könyvtári, sőt, tovább megyek, mindegyiket ugyanaz a szerző írta. Úgyhogy öveket becsatolni, Szécsi Noémi-maraton következik.

Időrendben haladunk, így először a Finnugor vámpír című kötetet véreztetem ki. Ezután egy nem kevésbé egzotikus állatfaj következik, ez lesz az Utolsó kentaur. Végül adunk egyet a történelemnek is, ez lesz a Nyughatatlanok, amely az 1848-as emigránsok külhoni életébe enged bepillantást.

A múlt heti krimi-maraton után, azt hiszem, itt az ideje, hogy kicsit más vizekre evezzünk, de hogy a Spade-Marlowe-Gordon hármas után ne legyen akkora a kultúrsokk, ezért rögtön egy detektíves sztorival kezdünk. Az Apokalipszis bébiben (elkövetője Virginie Despentes) egy Lucie nevű (figyelj, idézek) „harmincas, mogorva magánnyomozónő” ered egy tinédzser nyomába. Amikor szem elől téveszti, egy ismeretlen szakit von be a nyomozásba, mégpedig a határozott és céltudatos (és leszbikus) Hiéna személyében.

Második számú versenyzőnk a kissé szerencsétlen Lady Vegas címre hallgat, mielőtt azonban szirupos rapid-esküvőket vizionálnátok, nem árt leszögezni, hogy Beth Raymer ebben a könyvben saját tapasztalatait vetette papírra, melyeket az évek alatt az egyébként még mindig alapvetően férfiak dominálta fogadásiparban szerzett.

Ezek után éles váltással egy sokkal meseszerűbb könyvet hoztam: a teheráni születésű, de Amerikában nevelkedett Anita Amirrezvani kötete, A virágok vére egy tehetséges, de annál szegényebb lány sorsán keresztül – a fülszöveg szerint – a „csodálatos perzsaszőnyegek világába” kalauzol el bennünket. Még éppen csak belekezdtem, majd elmesélem, milyen!

A hard-boiled vagy kemény(kötésű) krimi valamikor a húszas-harmincas években kezdte meg hódító útját először Amerikában, majd az egész világon. Melegágya a ma már legendás Black Mask magazin volt, amely olyan nagyágyúk novelláit, regényrészleteit hozta le, mint Dashiell Hammett vagy Raymond Chandler.

A mostani merítés éppen ezért talán minden idők egyik legnépszerűbb kemény krimijével indít: ez A máltai sólyom, melynek Sam Spade-jét a filmvásznon Humphrey Bogart tette halhatatlanná.

A második könyv ugyancsak egy nagy klasszikus, Raymond Chandler talán kevésbé ismert műve (én legalábbis korábban nem nagyon hallottam róla), ez a Visszajátszás.

Végezetül pedig jöjjön az a szerző, akit itthon a hard-boiled lényegében egyetlen követőjeként tartunk számon, ő viszont a legfrissebbel érkezik, ez a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes Kondor Vilmostól.

Szolgálati közlemény: az obligát fotó most elmarad, aminek csak az az oka, hogy valamilyen érthetetlen okból csak lila képeket produkál a gépem, ha tudom, majd pótolom.

Vannak könyvek, melyeket nem lehet csak úgy kutyafuttában, szimpla agyzsibbasztóként olvasgatni, mert annyira leköti és magának követeli az ember figyelmét, hogy az olvasó kénytelen minden idegszálával az adott regényre koncentrálni. Szerintem ilyen a mostani versenyzőnk is, ezért is veszek egy nagy levegőt, mielőtt belevágnék a nagy McCarthy-maratonba. Igazán fontos íróról van szó, és nem csak azért, mert a neves irodalomkritikus, Harold Bloom szerint Cormac McCarthy – Don DeLillo, Thomas Pynchon és Philip Roth mellett – a legnagyobb, legnagyszerűbb amerikai írók közé tartozik. Ha kíváncsiak vagytok, miért, tartsátok ujjatokat a blog ütőerén, a következő napokban ugyanis a Határvidék-trilógia két, eddig magyarul megjelent kötete, a Vad lovak és az Átkelés kerül terítékre.

Hűséges típus vagyok, és bár több antikváriumba is be-bejárok, de évek óta ugyanaz a kettő a kedvencem. A Központi Antikváriumban elsősorban történelmi könyveket kerestem szinte mindig, de szeretem, hogy tele van metszetekkel, elég tágas, az eladók pedig kivétel nélkül nagyon kedvesek. A Múzeum Antikvárium ezzel szemben olyan, mint egy megkopott, de még mindig tetszetős pici ékszerdoboz: itt vettem életem egyik legjobb szakácskönyvét, pár művészeti albumot, meg egy csomó szépirodalmat, és persze történelmi könyveket. A legutóbbi alkalommal azonban kimondottan a krimikre mentem rá, és már alig várom, hogy végre terítékre kerüljenek. Az első egy igazi oldszkúl darab, már ami a kiadást, egy 1986-os Georges Simenon, benne két történettel, A londoni férfi + Maigret és a borkereskedő.  A klasszikus vonalat erősíti a hardboiled nagymestere, Dashiell Hammett A férfi, akit Spade-nek hívtak című kötete. Zárásként egy frissebb darabot hoztam: magyarul tavaly jelent meg Henning Mankell Riga kutyái című kötete, melyben Wallander felügyelőt ezúttal Kelet-Európába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa.

Most, hogy ilyen sikeresen túléltük a világvégét, abszolváltuk a karácsonyt, listáztunk egy jót, és a posztszilveszteri macskajajunkat is hatékonyan kúráltuk, teljes szívvel és ép elmével tekinthetünk a 2013-as esztendő olvasmányai elé. Legelébb is jöjjön Kálmán Gábor 2011-es regénye, a Nova, amely „egy sosemvolt szlovák falu” történetét meséli el. Őt szorosan követi az Anyakép, amerikai keretbennel néhány éve berobbant Vajda Miklós új könyve. A „Mert szeretet nélkül én meghalok” címet viselő kötet Bajor Gizi és Vajda Ödön szerelmi életének kulisszatitkaiba avatja be az arra kíváncsiakat. Hogy a képlet ne legyen annyira egyszerű, a szerelmi kettős idővel hármassá bővül, főszerepben: a hírneves mecénás, báró Hatvany Lajos. Végezetül Máté Gábor a stresszbetegségek hátterét villantja fel előttünk A test lázadása című könyvében.

A karácsony ritkán kínál alkalmat a békés olvasgatásra, mégis, lássuk, mi várható a következő napokban a blogon? Először is érkezik Karen Thompson Walker Csodák kora című könyve (ha már túléltük a maja világvégét, ugyebár), amely egy utópisztikus történet, főszerepben egy tizenegy éves lánnyal. Azután jön Marilynne Robinson Gilead című regénye, amely a fülszövegből kiindulva családregény, meg személyes számvetés, erős vallási beütéssel. Végül, a szilveszterhez közeledve nem tudtam kihagyni Cserna-Szabó András és Darida Benedek Nagy macskajajkönyv című remekét, amely a másnapos házi tündéreket látja el sok-sok jó tanáccsal és recepttel. Az újév első napjaiban még jól jöhet.

Mielőtt még beütne a nagy maja apokalipszis, lássuk, mivel üthetjük el hasznosan a hátralévő pár napot. Elsőként (rögtön holnap) érkezik Irvin D. Yalom és Robert L. Brent Szólok a rendőrnek című karcsú kötete, erős magyar vonatkozásokkal. Azután jön egy fajsúlyosabb darab, Müller Rolf Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban című műve, amely a kommunista államvédelem legsötétebb bugyraiba szállítja alá az olvasót. Végül a mostani merítést egy könnyedebb hangvételű könyv teszi teljessé, ez Steve Crawford Furcsa, mégis igaz - Meghökkentő tények a hadviselés történetéből című kötete.

A következő napokban – az előzőekhez képest – picit talán könnyedebb vizekre evezünk. Rögtön kezdésnek itt van Katarina Mazetti Családi sírbolt című regénye, amely A pasi a szomszéd sír mellől folytatása. Ebben a korábbról már ismert páros, Benny és Desirée, fejébe veszi, hogy három esélyt adnak magukra arra, hogy összehozzanak egy közös gyereket. És innen a fülszöveg: „Ha nem jön össze, kész, vége. De összejön…”

A következő kötet (Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai) már csak a borítóról ítélve is inkább a nőcis vonalat erősíti. Erről sokat nem tudok, így megint a fülszöveget hívom segítségül, a címszavak: vintage ruhabolt, tragikus esemény, különleges ruhadarab, fájdalmak feldolgozása, akár egy új szerelem is… Majd meglátjuk.

Ezúttal pedig egy súlyos darabbal zárunk (méretre mindenképp), ez Mats Strandberg és Sara B. Elfgren A Kör című kötete, erős misztikus beütéssel, rejtélyes halálesettel, és az obligát nyomasztó kisvárosi fílinggel.

Rendhagyó módon nem három, hanem két könyv kerül ezúttal az előzetes ajánlóba. Mivel ez a kettő annyira összetartozik, ezért nem láttam értelmét, hogy egy teljesen eltérő tematikájú könyvet bepasszintsak még közéjük.

Az első Rubin Szilárd Aprószentek című kötete, amely az 1954-es törökszentmiklósi sorozatgyilkosság részleteit igyekszik – az irodalom eszközeivel – felderíteni. Ez Rubin utolsó műve, melyen évtizedekig dolgozott, görgette maga előtt, birkózott vele, úgy istenigazából azonban befejezni nem tudta soha.

Hogy mégis kezünkbe vehetjük a kötetet, az leginkább Keresztesi Józsefnek köszönhető, ő szerkesztette teljes egésszé a (tény)regényt. Ő az, aki a második könyvet is jegyzi, melynek címe Rubin Szilárd. A pályarajzból megismerhetjük például az első írói szárnypróbálgatás nehézségeit, a Csirkejáték keletkezés- és fogadtatástörténetét, és hogy milyen barátság fűzte Rubint Pilinszkyhez.

A német nyelvű sajtó éppen a napokban méltatta Zsolt Ágnes Éva lányom című könyvét. A vékonyka kötetet a magyar Anna Frank naplójaként is emlegeti a fülszöveg: „Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon elhurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta és kiadta.”

A mostani második kötet Rory Clements Bosszúálló című középkori krimije, melyben nem más, mint a híres Shakespeare testvérbátyja adja nyomozásra a fejét. A tét nem kicsi, ha ugyanis nem jár sikerrel, azzal saját családtagjainak az életét is veszélybe sodorja. Intrika, konspiráció és felségárulás hármasa kíséri útján.

Nagy leleplező könyvnek ígérik Christopher Anderson Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete című életrajzi kötetét, melynek borítóján olyan kulcsszavak hívogatnak, mint botrány, pénz, drogok. Meglátjuk, ez elég lesz-e a meghökkentéshez...

Annyira, de annyira vacak idő van, ami, ha másra nem is jó, arra mindenképp, hogy egy jó könyvet vegyünk a kezünkbe. Hogy az alábbi három könyv mennyire felel meg ennek a kritériumnak, arra én is igazán kíváncsi vagyok/leszek. Elsőként is itt van Benedek Szabolcs Vérgróf-trilógiájának második része, A vérgrófnő. Az első részből megismert Szállási Titusz útja ezúttal Erdélybe vezet, ahol, mondani se kell, különös gyilkosságok történnek. A kettes számú versenyző ezúttal Jodi Picoult Gyere haza című kötete, amely, ha jól veszem ki a fülszövegből, az anyaság és a női szerelem témakörét járja körül, no, majd meglátjuk. És hát a harmadik, igen, az örök kedvenc, szívem csücske, gyerekkorom egyik legemlékezetesebb olvasmánya (ezt még tudnám folytatni egy darabig, de megkíméllek titeket a további ömlengéstől), tehát itt van A kis Nicolas, a francia kisfiú, akinek kalandjait most kiadták egyben (5 in 1). Kíváncsi vagyok, hogy ennyi idő után mennyire ülnek a történetek, de nagyon nem aggódom, mert valamiért úgy érzem, hogy jó lesz ez nagyon.

Látatlanban megmondom, hogy a következő három könyvvel elég nagy ívet fogunk leírni. Kezdésnek itt van Csányi Vilmos Ironikus etológiája, amely ígérete szerint humorral, és mint a cím is mutatja, nagy adag iróniával próbálja meg bemutatni, hogy időről időre (vagy mindig?) miért is vagyunk olyan furák mi, emberek. Azután jön egy nagyobb tónusváltás, mert érkezik Romain Gary A virradat ígérete című regénye. Helyettem pedig beszéljen itt a fülszöveg: „Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak hézagosan ragaszkodó) életrajzban, Romain Gary élete első negyven évéről számol be, arról, hogy végül sikerült valóra váltania anyja álmait, hitt a hitében, és összehozta az író-repülő-diplomata hármas karriert, így próbálva meghálálni az anyai szeretetnek azt a hallatlan özönét és áldását, amely végigkísérte ifjúkorát.” Harmadikként pedig ugyancsak egy friss megjelenés, Kováts Judit Megtagadva című könyve, amely a háború pokláról mesél egy fiatal lány szemszögéből.

Széles lesz a merítés ez alkalommal: rögtön ugyanis az egyik régi kedvencemmel indítunk. Ez nem más, mint Arundhati Roytól Az Apró Dolgok Istene, amelyért 1998-ban elnyerte a Booker-díjat, de hát nem ezért imádjuk, imádom. Kettes számú versenyzőnk a „friss és forró” kategória nagy esélyese. A horvát Senko Karuza (csak én gondolom, hogy kicsit japán hangzású a neve?) Szigetlakók című könyvében „a robinsoni lét boldogságáról és küzdelmeiről” vall, ráadásul a fülszöveg szerint még a szerző legkedvesebb dalmát ételeivel is megismerkedhetünk. Harmadikként pedig jöjjön Bán Zsófia elbeszéléskötete, az Amikor még csak az állatok éltek.

Klasszikusok és újak, habkönnyűek és súlyosak, az új merítésben van ilyen is meg olyan is. Kezdetnek itt van például Ken Kesey éppen félévszázados regénye, a Száll a kakukk fészkére, melyet idén az Európa adott ki ismét, és amely Baranyai (b) Andrásnak köszönhetően kapott egy szemet gyönyörködtető új „ruhát”. Azután egy igazi csajos könyv jön, az Ebéd Párizsban. Ez egy Franciaországban élő amerikai újságírónő, Elizabeth Bard regénye szerelemről és sok-sok kajáról. Végül Darvasi László új novelláskötete, a Vándorló sírok kerül terítékre.

Íme, az utolsó nyári adag: elsőként is egy spanyol írónő, Clara Sánchez regénye, A láthatatlanok, amely a fülszöveg ígérete szerint „lebilincselő rémtörténet” lesz „némi mágikus realizmussal fűszerezve”. Azután jön John Banville-től A tenger, melyért az ír származású szerző 2005-ben megkapta a Man Booker-díjat. Egyáltalán nem utolsósorban pedig érkezik egy magyar szerző, az eddig főként gyerekkönyveiről ismert Finy Petra első felnőtteknek szóló regénye, a Madárasszony.

A jövő hét elejéig tetőzik a forróság, olvasom éppen, ha adhatok egy tanácsot, húzódjatok az árnyékba, a szobába, egy lombos fa alá, és némi pincehideg spriccerekkel felszerelkezve olvasgassatok inkább... Na, de lássuk, hogy mi jön a blogon a következő napokban.

Először is beköszön E L James agyonhájpolt regénye, A szürke ötven árnyalata (azt már most jelzem, hogy a fordítási dolgokról én nem nagyon fogok írni, a leiterjakab már komplett sorozatot szentelt a témának, jobban is csinálják, meg részletesebben, de nyugi, attól még lesz miről morfondírozni). Ha már teljesen felhevültünk (ki az idegtől, ki mástól), akkor kis levezetésként elmerülhetünk Tandori medvevilágában, ez a Medvék minden mennyiségben Agócs Írisz rajzaival. Harmadik számú versenyzőnk Trux Béla A templomos lovag című regénye, amely a fülszöveg ígérete szerint a kereszteshadjáratok korába röpíti el az olvasót, de lesz itt szerelem, kaland, alkímia, boszorkányság, és minden egyéb középkori nyalánkság.

Íme, az újabb adag! Elsőként is jön az ausztrál Gerald Murnane-től a Puszták. (Érdekesség, hogy az író annak idején autodidakta módon tanult meg magyarul, igaz, regényeit azért angolul írja...) Murnane-nel egy szuper interjút olvashattok itt. Mostani második számú versenyzőnk Szabó T. Annától a Tatok tatok (isteni rajzokkal és rímekkel), a harmadik pedig Irvin D. Yalom Amikor Nietzsche sírt című regénye (a fülszöveg alapján elég ígéretesnek tűnik).

Nyuvadok ki a melegben, de azért kimerészkedtem, hogy elkészítsem az obligát fotót. (Hős-e vagyok, kedves barátim?) Nos, a mostani felhozatal eléggé vegyesre sikeredett. Kapásból itt van a Booker-díjas John Banville Végtelenek című könyve, amiből már nincs sok hátra, és eddig eléggé tetszik. Másodiknak jön Darvasi László Pálcikája, a sort pedig Hanif Kureishi A kültelki Buddha című könyve zárja, amiről sok szép és jót hallottam eddig, de majd meglátjuk.