Gerincre vágva

Alapvetően nagyon macho könyv ez, barátságról, apa-fiú kapcsolatról, hódításról meg a győzni akarásról, mégis annyira jól van összerakva, hogy nem lehet nem szeretni, még annak sem, aki alapvetően fázik ettől a tesztoszterontól túlfűtött világtól.

Van az a kép Kafkáról, talán az egyik leghíresebb, hátrafésült sötét haj, enyhén elálló fülek, szomorkás tekintet és szorosra csomózott nyakkendő. Szegény Kafka annyira belemerevedett a kafkaságba, hogy másképp elképzelni már nem is lehet. Itt van nekünk A per, A kastély, meg Gregor Samsa, az író Kafkának meg maradt a spleen, az elegáns világfájdalom és a bánatos kutyaszemek.

Történetünk szerint nagyjából hat év telt el azóta, hogy Szállási Titusz búcsút intett Saint-Germain grófjának, a zsurnalisztát jó vagy rossz sorsa pedig ezúttal Erdélybe veti, hogy Az Est olvasóit tudósítsa a román betörésről. Hogy, hogy nem, közben rejtélyes halálesetek történnek a környéken, melyek kísértetiesen emlékeztetik hősünket egy korábbi gyilkosságsorozatra.

Adva van egy baráti társaság, amelynek tagjai egyikőjük lakásában rendszeresen össze-összegyűlnek. Ahelyett azonban, hogy politikáról, fociról, a múlt heti lottószámokról vagy valamelyik aktuális szappanopera kavarásairól beszélnének, ez a társaság nyelvtörténeti eszmefuttatásokkal szórakoztatja egymást.

Barokkosan burjánzó, térben és időben ide-odalépegető, egy szokatlan párbaj és egy nem mindennapi szerelem történetét elbeszélő regény az Éjszakai cirkusz. Az kevés lenne, ha azt mondanám, hogy az álom, a mese és a realitás között egyensúlyoz, talán közelebb lennénk az igazsághoz, ha úgy fogalmaznánk: egy alternatív valóság az, amelyet Erin Morgenstern felfed olvasói előtt.

Eleve kicsit bizalmatlan vagyok a nagy marketingkampánnyal felvezetett könyvekkel szemben (hogy a marketingesekkel szemben hogyan érzek, az megint egy külön történet). A Láthatatlan híd azonban kapott a recenzensektől hideget-meleget, ez pedig épp elég volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat.