A Rövid traktortörténet ukránul a második könyvem Marina Lewyckától, sorrendben azonban neki ez az első. Nos, ez meg is látszik. Na, de mindent a maga idejében.
Az Eperföldekhez hasonlóan itt is Angliában éldegélő ukránok (vagy ukrán származású angolok?) kalandjaival ismerkedhetünk meg közelebbről. Nágya és Vera már inkább ez utóbbi csoportba tartoznak, hiszen életük nagy részét Nagy-Britanniában töltötték. Nem is lenne itt semmi probléma, ha özvegy apjuk nem zúgna bele a bögyös ukrán Valentinába, akiben a könnyűvérű és pénzért mindenre kapható keleti nőcske összes sztereotip jellemvonása felfedezhető.
Naná, hogy semmi más vágya nincs, minthogy vérvörösre festett körmeit egy pénzes angol férfiba vájva megvesse lábát a kies Angliában. Esetünkben a pénzes, az angol és talán a férfi is hibádzik, abban az értelemben legalábbis, ahogyan a kikapós Valentina egy élet- és tetterős férfit elképzel. Hiába, szegény Kolja már jóval túlvan a nyolcvanon, Valentina céljainak azonban ideig-óráig megfelel. A kor mindenesetre nem gátolja az öreget abban, hogy heves szerelemre gyúljon álmai asszonya iránt, dacolva a józan ész és dühödt lányai szavával.
És miközben a nővérek múltbeli sérelmeiket félretéve összefognak, és megpróbálják kiseprűzni Valentinát apjuk házából (és – tegyük hozzá – az országból is), régi emlékek törnek a felszínre. Ezekben feltűnik a fiatal Kolja, későbbi felesége, Ludmilla, az éhezés és a háború évei, majd az internálás időszaka. Nagyezsdának sok mindenről fogalma sincs, szülei ugyanis úgy gondolták: nem kell mindenről tudnia. Tudásszomját már csak apja és nővére tudná kielégíteni. Ha akarnák.
„- És még mit mondott?
- Semmi mást. Miért?
- Felejtsd el. Nem számít.
- Nyilvánvaló, hogy számít.
- Nágya, miért kell neked állandóan a múltban kutakodnod? – Hangja feszült, rideg. – A múlt mocskos. Olyan, mint a pöcegödör. Nem szabadna ott játszanod. Hagyd békén. Felejtsd el.”
Míg a könyvben az apa és a nővérek motivációi eléggé világosak, addig a férjvadász szerepére ítélt Valentináé már nem annyira. Végig az volt az érzésem: kell még benne lennie valami plusznak, azon túl, hogy a pénzre hajt. Csakhogy az ő fejébe egyáltalán nem látunk bele. Karaktere meglehetősen egysíkú: ő a hidrogénezett, buta, erőszakos keleti nő, aki kiforgatja minden vagyonából a mit sem sejtő szegény férjet.
„Más nyelven beszéltünk, mint a szomszédaink, és más ételeket ettünk és keményen dolgoztunk és távol tartottuk magunkat mindenkitől, és mindig jók voltunk, nehogy egy éjszaka értünk jöjjön a titkos rendőrség.” (Marina Lewycka: Rövid traktortörténet ukránul, Geopen Könyvkiadó, 2007.) |
És ez a regény egyik gyengéje: sokkal összetettebb, érzékenyebb történetet kaphattunk volna, ha az ő figurája is némiképp árnyaltabbra sikeredik. Így azonban marad a jó és a rossz párharca, amelyet csak időről időre akasztanak meg a Kolja által hosszasan taglalt traktortörténetek. Melyek számomra többnyire inkább zavaróak voltak, mint szórakoztatóak. A magam részéről mindenesetre szívesebben olvastam volna többet a szereplők ukrajnai életéről, későbbi angliai integrációjukról, mint a harkovi mozdonygyárról vagy a T34-esek gyártási folyamatáról.
Az Eperföldek miatt azonban sok mindent megbocsátok.
10/6
A könyvért köszönet a Geopennek!
Utolsó kommentek