Gerincre vágva

A noir egyik alapdarabja A postás mindig kétszer csenget, amely amellett, hogy lefektette a műfaj legfontosabb alapköveit, egy ponton mégis jelentősen eltér a zsáner legismertebb alkotásaitól.

Igazi klasszikusokkal indul a következő session, közöttük is egy valódi leg-leg-leg-gel, ami nem más, mint James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című, eredetileg 1934-ben megjelent kisregénye, a noir egyik alapdarabja, több filmes feldolgozás alfája (tudtátok, hogy született egy magyar filmes adaptáció is belőle? én is csak most, hmm).

Azután egy újabb vén róka érkezik Dashiell Hammett személyében: A tizedik nyom című novelláskötetet idén év elején adta ki az Agave, benne hét írással (címben nálam egyértelműen A Kiafene Kölyök a nyerő). Végül egy mai darab zárja a sort, ez lesz Michael Cordy A halál árnyalatai című regénye, ami a fülszöveg szerint „érzékien borzongató thrillernek” ígéri magát. Legyen úgy.

Huh, már kétéves a blog, el se hiszem! Az elmúlt egy évben nagyjából hetven könyv került terítékre (utánanéztem, az előző összesítésnél ugyanennyi volt, úgy látszik, ennyi a kapacitásom), ezek főleg szépirodalmi és bűnügyi regények voltak, de akadt köztük gyerekkönyv és történelmi munka is.

Az elmúlt egy hónapban – a statisztikai összesítés szerint – A pasi a szomszéd sír mellől (Park), a Hadd forogjon a nagyvilág (Magvető) és Az élet gyönyörűsége (Libri) című regények voltak a legnépszerűbbek, a legolvasottabbak. Mindig sokatmondó az is, hogy az olvasók egy része milyen keresőszavak alapján jut el az oldalra – az elmúlt hét nap összesítéséből ezúttal kimaradtak az obszcén szavak és szexkifejezések, főleg könyves címszavak vezettek el a blogra („garmann nyara”, „apokalipszis+bébi”, „tojás tóbiás falra ült”, „szindbád+a+detektív”).

A blog azonban semmit sem ér az olvasó és az olvasó visszajelzései nélkül, ezért nagy köszönet nektek, hogy itt vagytok, és vissza-visszajártok. Augusztus 21-ig még tart a Goldenblog-szavazás, biztos már mindenki szavazott, de ha esetleg még nem, nyomjatok egy tetsziket a GV blogra! Én addig összeállítom a következő csomag könyvet, és holnap megmutatom, hogy milyen kötetek jelennek meg legközelebb a blogon.

Az angol bulvársajtó napok óta annak a két (skót és északír) lánynak a történetével van tele, akiket a limai reptéren hat kiló kokain csempészése miatt tartóztattak le, és akik alsó hangon is huszonöt év börtönre számíthatnak valamelyik perui női börtönben. Valószínűleg nem is ragadt volna meg bennem az eset, ha nem épp akkor fejeztem volna be Don Winslow Drogháború című könyvét, amely teljesen átrajzolta bennem azt a képet, amit erről az egészről eddig gondoltam. Ha gondoltam egyáltalán.

Alapvetően nagyon macho könyv ez, barátságról, apa-fiú kapcsolatról, hódításról meg a győzni akarásról, mégis annyira jól van összerakva, hogy nem lehet nem szeretni, még annak sem, aki alapvetően fázik ettől a tesztoszterontól túlfűtött világtól.

(Forrás: Pinterest)

1) Hiába rázod, fújod, söprögeted, a homokszemek úgysem jönnek ki száz százalékosan a lapok közül. Törődj bele, hogy még karácsonykor is homok pereg majd a nyári könyved lapjai közül.

2) A vízparton majdnem mindenki Nesbót olvas. Pont.

3) Ha esetleg mégsem Nesbót, akkor valamilyen romantikus/életrajzi/gyilkolósat.

4) Akárhogy igyekszel, a vízbe ugráló büdöskölyke úgyis le fogja fröcskölni a lapjaidat. Ne mérgelődj, csak neked lesz rossz tőle.

Clara Royer alaposan kifordította a traumatikus regények egyik visszatérő elemét: míg ugyanis máshol a szereplőknek éppen zsidó identitásukkal kell zöldágra vergődniük, addig a Csillag főszereplőjének mindeközben az okozza a legnagyobb megrázkódtatást, hogy kiderül: nem is zsidó származású.

Elérkezett hát az idő, amikor a bloggazda fogja a motyóját, és elhúz nyaralni! A kis pakkomba azonban (remélem, remélem) jobbnál jobb könyvek kerülnek. Az első csak a teljesség kedvéért került oda: ez a magyar származású francia írónő, Clara Royer Csillag című regénye, amelynek a recenzióját valamikor a hét közepére időzítettem, lehet izgulni. Aztán jön Davide Enia Palermóban játszódó sztorija, az Úgy a földön is. A fülszöveg szerint a regény ötven év történetét meséli el, a második világháború bombázásaitól kezdve a maffia térnyerésén keresztül egészen 1992-ig, a tragikus palermói merényletekig. Levezetésként pedig jön Don Winslow Drogháborúja, amiről nagyjából semmit sem tudok. Úgyhogy jöjjön megint a fülszöveg: „A főszereplők. Öt ember: egy drogellenes ügynök, egy drogbáró, egy kurva, egy bérgyilkos és egy pap. Valamint a drogkartellek, az amerikai kormány, a hadsereg, a maffia, a CIA és a Vatikán emberei. A helyszín. Mexikó, Nicaragua, San Diego, Hongkong, a Pokol Konyhája. Valamint lakások, házak, nyaralók, titkos találkahelyek. A hétköznapok színterei. A cél. A drog. A drog, amely kormányokat és életeket döntött romba, a drog, ami pusztulást, árulást, halált és szenvedést hozott. No meg pénzt. Nagyon sok pénzt.” Szép nyarat!

Az esélytelenek nyugalmával jelentem, hogy elindult a Goldenblog szavazás. Miután az én két kedvenc könyvesblogom is a listám van (haha, lehet találgatni), már ez örömmel tölt el. A PopArt kategória indulói egyébként nagyon vegyes társaságot alkotnak, így a képregényesek, hogyvoltosok és egyéb kultbloggerek mind egy nagy közös halmazba kerültek, nos, ebből tessék kiválasztani, ami tetszik.

A dolog úgy néz ki, hogy augusztus 21-ig lehet szavazni, ehhez kell egy Facebook-azonosító, augusztus 22-től pedig folyamatosan hirdetik ki a győzteseket. Lesz közönség- meg szakmai díj, meg mindenféle különdíjak (például „külföldön élő magyarok” – WTF?), szeptember 12-én pedig díjátadó, örömködés, hoppáré.

Arra mindenképpen szuper lehetőség a Goldenblog, hogy mindenki egy kicsit megmutassa magát, olvasóként pedig végre egy helyen böngészgethetünk a millió blog között/közül/-ban. Úgyhogy ujjakat izzítani, szavazás indul!