Ha valakit a hideg ráz az egész szingli-jelenségtől, okolja a késő kilencvenes éveket. Ekkor támadt a vodkás üveg takarásából Bridget Jones, és ekkor vált egy cipőmániás New York-i piszkafa sok ezer nő számára divat- és stílusikonná. Az olaszosan hangzó nevével ellentétben svéd származású Katarina Mazetti mindenesetre biztos kézzel csípte el ezt a hullámot, amikor 1999-ben hazájában kiadták a szokványos szerelmi történetnek éppenséggel nem nevezhető regényét.
Míg ugyanis a rózsaszín történetekben a szingli csajok általában egy bárban, vitorlázás közben vagy valami szupertrendi helyen ismerkednek meg álmaik férfijával (persze, ez erős prejudikáció, lehet, hogy több romantikus könyvet kellene olvasnom), addig Mazetti hősnője, Desirée, a címnek megfelelően a temetőben ismerkedik meg az első pillantásra vidéki sutyeráknak vélt Bennyvel. Míg ez utóbbi a szülei sírját látogatja, addig a nő a néhány hónappal azelőtt elhunyt férje sírja felett mereng, és próbál valami gyászfélét kicsiholni magából.
A pasi a szomszéd sír mellől tulajdonképpen a legelcsépeltebb közhelyre épít. Mert ugyebár az ellentétek vonzzák egymást. Vagy nem?
Nos, az biztos, hogy Desiréevel és Bennyvel két világ csap össze. Az egyik egy magát felvilágosultnak és önmegvalósítónak gondoló városi kékharisnya, aki ha éppen nem a könyvtárosi teendőivel van elfoglalva, akkor minimalista stílusban berendezett nappalijával sokkolja, majd operába vonszolja a pasiját. Benny pedig következetesen hozza a vidéki tahót: látszólag egy hamisítatlan redneck, aki gyakran nem lát ki a fejőszék mögül, örökké istállószag lengi körül, és Desirée legnagyobb rémületére rég elhunyt anyja kereszthímzéses terítőivel dekorálja a lakást. Az egyik Lacanra gerjed, a másikat legfeljebb a Rendőrakadémia tudja lekötni. És a sor folytatható. Még a nyaralás is megoldhatatlan probléma elé állítja őket: míg a nő egy avignoni alternatív fesztiválon múlatná az időt, a férfi masszív horgászásban élné ki magát.
| „Vannak, akik állítják, hogy percre meg tudják mondani, hogy mikor lettek felnőttek. Märta azt mondja, akkor, amikor egyszer az anyja ágyában találta a vörös hajú szomszéd bácsit. Märta az egyetlen vörös hajú a családban.” (Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől, Park Könyvkiadó, 2012.) |
A kémia ettől függetlenül működik közöttük, ám egy idő után egyértelműen kiderül, hogy a mindennapi szurka-piszkák a libidóra sincsenek túl jó hatással. Harmincon jóval túl azonban az ember nem adja fel olyan könnyen, mindennapos háborúik mégis egy idő után már engem is kellőképpen lelomboznak. A kompromisszumkészség teljes hiánya miatt a két érzelmi szerencsétlen iránti kezdeti rokonszenv nálam egyfajta ingerültségbe csap át, senki sem tudja ugyanis végérvényesen elszánni magát, mi legyen, hogy legyen, (ne legyen?), de aztán talán mégis, hálistennek.
A se veled, se nélküled végtelenségében tobzódó párocska történeténél azonban sokkal megrázóbb Märtaé: Desirée hasonkorú barátnője az egész életét fenekestül felfordította a szerelme kedvéért („aki le tudná bűvölni a bugyit a kirakati báburól is”), tökéletesen idomul az ő Robertjéhez, mindent a kapcsolatnak rendel alá, éppen ezért éri váratlanul, amikor a férfi egyszercsak felmutatja a vége táblát. A talpraesett, életvidám nő ezek után összeomlik, és rövid úton a pszichiátrián találja magát.
„A negyedik napon a szája ferde mosolyra húzódott, és elmondta, hogy ki kellett töltenie egy űrlapot, mert megvizsgálták, hogy nem hajlamos-e az öngyilkosságra. Szuicid. Több oldalon keresztül százával jöttek ilyen kérdések: Úgy gondolja, hogy értelmetlen az élet? Mindig/gyakran/néha. Értéktelennek tartja magát? Állandóan/többnyire/gyakran.
- Ha a vizsgálat előtt nem lett volna az ember hajlamos az öngyilkosságra, a tesztlap kitöltése után feltétlenül az lesz! – mondta Märta, és egy percre felvillantotta igazi énjét.”
Katarina Mazetti könyve azonban mindent összevetve nem egy köldöknézegetős, fancsali sztori. Desirée és Benny története a kettőjük monológjaiból bomlik ki előttünk, és az külön vicces, amikor ugyanazt a mozzanatot, pillantást, elejtett szót mind a ketten teljesen másképp értelmezik. Igazán nagy mélységekbe azonban a regény nem hatol, megmarad könnyed, egyhétvégés olvasmánynak, hogy ez baj-e, vagy jól van így, mindenki döntse el maga. A könyv mindenesetre Svédországban nagy siker lett, olyannyira, hogy a megjelenés után pár évvel filmet is forgattak belőle. Íme, egy rész (svédül tudók előnyben):
10/7
A pasi a szomszéd sír mellől könyv alakban április közepén jelenik meg, a regényt én kéziratként olvastam. A lehetőségért köszönet a Park Könyvkiadónak!
Utolsó kommentek