Valamilyen teljesen beteg elképzeléstől vezérelve azt gondoltam, most van/lesz Szentivánéj, elvégre nyárközép van, vagy mi, aztán szembesülnöm kellett vele, hogy azon már régen túl vagyunk. Mindenesetre éljenek a Jenők, és vigadjanak, mi pedig addig nézzük, mi jön legközelebb.
Legelőször is érkezik egy nagyon izgalmasnak ígérkező kötet, Az élet gyönyörűsége Michael Kumpfmüllertől, amit a német recenzensek agyba-főbe dicsértek. A középpontban Kafka és utolsó szerelme, sőt, még egy magyar barát is felbukkan egy dombóvári születésű férfi személyében. Jól hangzik.
Azután gyönyörű égszínkék, minimál borítóban jön majd Colum McCann Hadd forogjon a nagyvilág című regénye (találomra elcsípett címszavak a fülszövegből: World Trade Center, New York City, hetvenes évek közepe, egyensúlyozó művész, prostituált, radikális katolikus ír, graffitis, tornyok között, hajszálvékony kapcsolódások.) Hát, valami ilyesmi.
A harmadik minden szempontból brutális kötet (Timothy Snyder: Véres övezet), amely nem csak méretileg gigantikus, de maga a tartalom is letaglózó. Röviden arról szól, hogy Hitler és Sztálin egymással szinte versengve (volt, hogy szövetkezve) hogyan irtotta ki az embereket Európa keleti felén. Ezt már egy ideje olvasom, de muszáj is, mert még így is néha maga alá temet, és ilyenkor kénytelen vagyok szünetet tartani. Fontos kötet, nyomasztó, kihagyhatatlan.
Utolsó kommentek