Gerincre vágva

Vannak könyvek, melyeket nem lehet csak úgy kutyafuttában, szimpla agyzsibbasztóként olvasgatni, mert annyira leköti és magának követeli az ember figyelmét, hogy az olvasó kénytelen minden idegszálával az adott regényre koncentrálni. Szerintem ilyen a mostani versenyzőnk is, ezért is veszek egy nagy levegőt, mielőtt belevágnék a nagy McCarthy-maratonba. Igazán fontos íróról van szó, és nem csak azért, mert a neves irodalomkritikus, Harold Bloom szerint Cormac McCarthy – Don DeLillo, Thomas Pynchon és Philip Roth mellett – a legnagyobb, legnagyszerűbb amerikai írók közé tartozik. Ha kíváncsiak vagytok, miért, tartsátok ujjatokat a blog ütőerén, a következő napokban ugyanis a Határvidék-trilógia két, eddig magyarul megjelent kötete, a Vad lovak és az Átkelés kerül terítékre.

Rendhagyó módon nem három, hanem két könyv kerül ezúttal az előzetes ajánlóba. Mivel ez a kettő annyira összetartozik, ezért nem láttam értelmét, hogy egy teljesen eltérő tematikájú könyvet bepasszintsak még közéjük.

Az első Rubin Szilárd Aprószentek című kötete, amely az 1954-es törökszentmiklósi sorozatgyilkosság részleteit igyekszik – az irodalom eszközeivel – felderíteni. Ez Rubin utolsó műve, melyen évtizedekig dolgozott, görgette maga előtt, birkózott vele, úgy istenigazából azonban befejezni nem tudta soha.

Hogy mégis kezünkbe vehetjük a kötetet, az leginkább Keresztesi Józsefnek köszönhető, ő szerkesztette teljes egésszé a (tény)regényt. Ő az, aki a második könyvet is jegyzi, melynek címe Rubin Szilárd. A pályarajzból megismerhetjük például az első írói szárnypróbálgatás nehézségeit, a Csirkejáték keletkezés- és fogadtatástörténetét, és hogy milyen barátság fűzte Rubint Pilinszkyhez.