Tegye fel a kezét, ki volt már úgy vele, hogy egy jól sikerült nyaralás után azt kívánta, bárcsak maradhatna még, hiszen akár az egész életét le tudná élni azon a csodálatos helyen?! Na, ugye?
Nincs ez nagyon másként a Vis szigetére látogatókkal sem, akik amint a lábukat a partra teszik, szent meggyőződéssel állítják, hogy csakis erre a vad, nomád életre vágytak, távol a civilizáció összes vívmányától, mostantól csak azzal élnek, amit a természet kínál nekik, és alig várják, hogy
„… végre élvezhessék azt a robinsoni békét, a természetet és a magányt, amelyben végre egyszer az életben csak magukkal törődhetnek”.
Azt, hogy két nap után sírva nyüszítenek az internetért és a meleg vízért, fedje jótékony homály.
Utolsó kommentek