Legalább fél tucat, már a kezdet kezdetén végletesen elcseszett szerelem krónikáját gyűri elénk legújabb könyvében Cserna-Szabó. A viszonylagos sikerekkel büszkélkedő novellista, amúgy gasztro- és krimibuzi Emlék Bundás szívébe például képzeletbeli izzó cigarettájával a kolozsvári femme fatale, Léna éget emberes lyukat (nem is egyet), hogy azután hősünk szinte meneküljön a fájóan kiszámítható szerelmet kínáló pécsi Mókus öleléséből.

És akkor még csak említést sem tettünk arról, hogy márpedig a transzvesztita szerelemdémon neki felkínálta a boldogságot. No, nem úgy. „Én azért élek, hogy egyszer az életben mindenkinek megmutassam, hol lakik az ő boldogsága.” De mi van azzal, aki fejvesztve menekül az endorfinfröccsök elől? Azzal mit csinál a szűk kisestélyibe préselt, szakállas boldogságdémon?

Bundás azonban nem az egyetlen, akinek romokban hever a szerelmi élete. Elég csak a macsó operetthuszár Zafírból házitündér Zafírává lett legjobb barátra (és az ő gusztustalan Profjára), az irodalmi alteregó James Leere (meg Agnethára, az Eldorádó Kéjházban szorgoskodó „gyönyörű svéd kurvára”), vagy akár az ugyancsak Lénára meg az irodalmi babérokra hajtó Hellerre gondolni.

A sornak ráadásul még nincs vége. Cserna-Szabó ugyanis még akkor is tud csavarni a dolgokon, amikor abban az olvasó érzete szerint több már egy csepp sincs. Pedig de. Még mindig lehet szenvedni egy kicsit. Közben persze hősünknek arra mindig van ideje, hogy összerittyentsen például egy kis sült csukát német módra, vagy fejben főzzön, mondjuk Marilyn Monroe-val (csak úgy kérdem: ti tudtátok, hogy pinahúsból készül az igazi rántott hús? na, ugye, már ezért érdemes volt felkelni), miközben hangosan bömböl a Hamis Csöcsök legújabb slágere:

„Szíved helyén épül már a Halálcsillag/Kicsinállak, elpusztítlak, kicsicsillag.”

A Király utca vonzáskörzetéből magát kiszakítva Bundás nem csak Pécsen („Pécsett? Igen, Pécsett.”), hanem az Adrián és Kolozsváron is megfordul, miközben a vadnyugati Blacklordban a Mocskos Tizenegyek Bandája a szemünk láttára hullik darabokra. Kivel a szifilisz, kivel a szerelem végez. Bundás és James Lee története elválaszthatatlanul fonódik össze, míg lassan már maga hősünk se tudja, hol kezdődik az egyik és végződik a másik. Úgy kell neki.

„Szeme ragyogott, akár a kuplerájkilincs.” (Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag, Magvető, 2013.)

Cserna-Szabó legújabb regényével nagyjából azt kaptam, amit vártam (az unortodox jelzőért viszont komoly levonás jár). Azért csak nagyjából, mert előzetes várakozásaimnál még sokkal, de sokkal elborultabb. A Szíved helyén épül már a Halálcsillag összességében egy nagyon durva zenés road-regény (egy überklassz borítóval, dicséret érte Baranyai Andrásnak), egy zsánerek között lavírozó, azokat összemosó irodalmi trip. Macsós agymenés, sok főzéssel, meg némi férfiasan béna nyavalygással, közben pedig laza fejbiccentés egy már tetszhalott állapotban lévő, de időnként újra meg újra felfedezett műfaj előtt.

Jó volt nagyon. De a kacsára akkor sincs ép magyarázat.

                                                                                                                                      10/8

A könyvért köszönet a Magvetőnek!