„Azt mondta hiba volna túl sok igazságra számítani ebben a világban.”
Nagyjából két év kellett, hogy a Vad lovak 1992-es megjelenését követően (az amerikai kiadásról beszélünk) Cormac McCarthy előálljon az Átkeléssel, és bár sok hasonlóság mutatkozik meg a trilógia első két kötete között, mégis egy markánsan más könyvet tartunk a kezünkben.
A felütés: Új-Mexikóban vagyunk, ahol egy 16 éves fiú, Billy Parham a környéken kóborló és a marhaállományt dézsmáló farkast akarja befogni. Sikerül is neki, ám ahelyett, hogy elpusztítaná a fenevadat, a fejébe veszi, hogy visszaviszi oda, ahonnan az állat jött – Mexikóba. Ez az első átkelés.
A másodikra akkor kerül sor, amikor Billy az öccsével, Boyddal útra kel, hogy visszaszerezze a család ellopott lovait: az úton a legkülönösebb figurákkal találkoznak, köztük egy lánnyal is, akit a biztos nemi erőszaktól mentenek meg a fivérek. Boyd az egyik menekülésük alkalmával azonban csúnyán megsebesül, és csak a gondos orvosi ellátásnak, no meg a vakszerencsének köszönhető, hogy felépül. Billy számára azonban a megpróbáltatások sora itt még nem szakad meg, Boyd ugyanis eltűnik a lánnyal. Billy ezért harmadszor is átkel a határon, hogy az öccse nyomaira bukkanjon, és kiderítse, mi is történt vele.
Miközben a Vad lovak számos eleme fel-felbukkan a kötetben (koravén, és az út során végleg felnőtté váló tizenéves fiú; az amerikai-mexikói határvidék; állat és ember szoros kapcsolata; a nők marginális szerepe), az Átkelés érzésem szerint sokkal elmélyültebb, és ha lehet ilyet mondani, sokkal filozofikusabb, mint a trilógia első kötete volt. McCarthy ráadásul annyit változtatott a szerkezeten, hogy magán a sztorin belül is folytatja a történetfűzést, így a Billy útjába eső alakok egyike-másika (például a vak férfi vagy a ló sebét ellátó cigányember) is hosszas példabeszédeket intéz a fiúhoz.
Ez alapvetően visszafogta a történet dinamikáját, amit amúgy is leginkább egy szinuszgörbéhez lehetne hasonlítani. McCarthy ugyanis aprólékos gondossággal beszámol a kóborlás, a mexikói hegyvidék, a sivár mindennapok monotóniájáról, ezeket azonban időről időre szívbemarkoló, kegyetlen vagy éppen gyomorforgató jelenetekkel szakítja meg, és pörgeti fel (ezek közül is emlékezetes a kutyaviadalos vagy a sírhantolós jelenet, de ugyanígy élénken megmaradt bennem Boyd „műtétje”, vagy amikor Billy lovát megsebesíti egy útonálló).
„Amikor Boyd a családjával Grant megyéből délre jött még kisgyermek volt alig idősebb a nemrégiben alapított Hidalgo névre keresztelt megyénél. Húgának csontjai s anyai nagyanyjának csontjai ott porladtak a földben ahonnan elvándoroltak. Ez az új vidék vad volt és buja. Egészen Mexikóig el lehetett lovagolni anélkül hogy az embert akár csak egyetlen kerítés megállította volna.” (Cormac McCarthy: Átkelés, Magvető, 2012.)
McCarthy úgy mesél, hogy nem ad minden kérdésünkre választ: emberek jönnek és tűnnek el hirtelen a történetben, tetteik sokszor megmagyarázhatatlanok (akárcsak időnként a Parham-fiúké), és ami ennél is fontosabb: elmarad a feloldozás. Billy felnő, viszont ennek következtében meg is hal lelkének egy darabja. A regény elején a farkas és a végén a kóbor kutya szerepeltetésével, pontosabban azzal, ahogyan Billy viszonyul hozzájuk, McCarthy nagyon jól szemlélteti ezt a változást, arról nem is beszélve, hogy ezzel elegánsan keretbe is foglalja a történetét. Bár, ha őszinte akarok lenni, az elegancia az, ami talán a legkevésbé jutott eszébe Cormac McCarthynak: minimalista, puritán prózája sokszor igénybe veszi az olvasó figyelmét és türelmét, az írót azonban nem hiszem, hogy ez a legkevésbé is izgatja.
McCarthy ugyanis az életről akar írni, és nem arról, hogy milyen lehet (vagy, hogy mivel nyerheti el a tetszésünket), hanem hogy konkrétan milyen. Nem magasztos és hősi és kalandos, hanem sokszor monoton és kilátástalan és igazságtalan (lásd az első idézetet), máskor meg, igaz, Billy Parham számára csak ritkán, reményteli és picit talán vigasztaló.
A trilógiának 1998-ban jelent meg a harmadik kötete angolul (Cities of the Plain), melyben a Vad lovakból megismert John Grady Cole és az Átkelés Billyje már együtt szerepel. A regényből állítólag Andrew Dominik akar filmet forgatni, iparági pletykák szerint pedig James Franco lehet az egyik főszereplő.
10/8
A könyvért köszönet a Magvetőnek!
Utolsó kommentek