„Raphael Fernández vagyok. Guberálok” – adja meg az alaphangot a Trash című regény narrátora. Az egyik, a történetet ugyanis legalább féltucatnyian mesélik, és az ő szavaikból, verbális inputjaikból bomlik ki a szemétdombi fiúk életveszélyes kalandja. 
A sztori egy szeméttelepen veszi kezdetét, ahová a szomszédos város hulladékát szállítják nagyüzemben, és ahol a telep gyereklakói egész nap a szemetet vizslatják, hátha valami értékesre bukkannak (például élelemre). A tizennégy éves Raphael, és haverja, Gardo is egyik nap éppen a kupacokat túrják, amikor egy táska kerül a kezükbe, benne egy térképpel, kulccsal, egy igazolvánnyal, fényképekkel és némi pénzzel.
A dolog itt nagyjából véget is érne, ha még aznap este nem jelennének meg a telepen a járőrök, akik eléggé világossá teszik, hogy a táskát keresik. Tűvé teszik érte a környéket, hiába, és talán dolgavégezetlen el is kullognának, ha Raphael nénikéje nem kottyantaná el, hogy unokaöccse márpedig talált valami érdekeset.
Raphael hamar kivágja magát a kínos helyzetből, de a rendőrök ettől kezdve nem tévesztik szem elől, tekintetüket szinte végig a hátában érzi. A két barát ugyanis, a Patkány gúnynevű társukkal kiegészülve, elhatározza, hogy a dolog végére jár. Kutatnak, kérdezősködnek, ha kell, hazudnak, hogy minél többet megtudjanak a rejtélyes táska egykori (mint menet közben kiderül: azóta elhalálozott) tulajdonosáról. A rendőrök azonban nem adják fel, így a fiúknak hamar kámforrá kell válniuk.
Főként miután kiderül, hogy a szálak az egyik helyi potentáthoz (és hat, először a közvagyonból elsíbolt, majd egy ravasz húzással meglovasított milliójához vezetnek), aki kacsalábon forgó palotájából irányítja a rendőrséget, és fényesíti saját megkopott imázsát. A három fiú életveszélyes játékot játszik, ugyanis ezen a környéken túlságosan is könnyen kerülhet bárki, akár egy gyerek is, börtönbe, az épségben történő szabadulást (ha egyáltalán) pedig senki és semmi nem garantálja.
„Minden csupa szemét, egyszerűen borzalmas, és az a szag! Nem lehet elfelejteni. Az embernek sírhatnékja támad, mert az egész telep olyan, mint egy életfogytiglani büntetés: az ember látja a gyerekeket, és tudja, mi vár rájuk. Ott egy öreg a viskója előtt görnyed, már dolgozni sem képes, olyan gyenge – és magam előtt látom Raphaelt, negyven év múlva.” (Andy Mulligan: Trash, Athenaeum Kiadó, 2012.)
Nem tehetek róla, de a Trash közben végig a Gettómilliomos című film jelenetei ugrottak be, amikor is a nyomorból érkező fiatal srác saját erejéből csinálja meg a szerencséjét. Itt is valami nagyon hasonló történik, miközben nyakig merülünk a harmadik világ mocskában, és egy picit végigpörgetjük kezünket az ilyenkor szokásos kliségyűjtemény egyes darabjain is (a politikusok korruptak, a rendőrök brutálisak, az utcagyerekek eszesek, és mindig van egy jólelkű és naiv nyugati figura).
A Mulligan-regény mindezek mellett nagyon olvastatja magát (hozzáteszem, a végkifejlet nekem túlságosan is utópisztikus), a belső dinamikát a narrátorok váltakozása biztosítja (bár a hangjuk talán túlságosan is egyenletes lett), és abban is biztosak lehetünk, hogy a szerző több részletet nem az ujjából szopott, ugyanis, ha hinni lehet a Guardiannek (márpedig miért ne?), akkor jelenleg is Manilában oktat, mégpedig egy, a regénybelihez nagyon is hasonló iskolában. A regényt egyébként 2010-ben jelölték a gyerekirodalmi Blue Peter Awardra, azután elég nagy feltűnést keltve leszedték a rövidlistáról, mégpedig azzal az indokkal, hogy erőszakos jelenetek és káromkodás is szerepel benne. Hmm.
A döntés eléggé hipokrita, sőt, továbbmegyek, szerintem a könyvet simán be lehetne emelni az iskolai olvasmányok közé. Hogy itthon miért nem keltett eddig túl nagy feltűnést a regény, azt nem tudom, mert hibáival együtt is eléggé szerethető kötet. Az azonban bizonyos, hogy a borító sajnos nem a legszerencsésebb: hiába reflektál ugyanis a történetre a grafika, ez a sok barna meg fáradtkék egyáltalán nem kapja meg a szemet, és teljességgel beleolvad a többi könyv közé. Apróság, de néha ez is számít.
10/7
A könyvért köszönet az Athenaeumnak!
Utolsó kommentek