HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Aprószentek

Mrs. Capote 2012.11.26. 14:00

Minden szülő legrosszabb rémálma vált valóra azokban a hónapokban Törökszentmiklóson. 1953 októbere és 1954 augusztusa között öt gyereklánynak veszett nyoma a városkában, soha többé nem is kerültek elő. Életük utolsó napjaiban és főképp halálukban – a későbbi nyomozások szerint legalábbis – mégis volt egy közös pont.

A nyomok ugyanis utóbb egyetlen emberhez vezettek, a húszéves Jancsó Piroskához, aki azonban kezdetben mindig kimagyarázta magát, és ügyesen, különösebb erőfeszítés nélkül siklott ki a hatóságok kezei közül. Amikor azonban a testek – már ami maradt belőlük – előkerültek a fiatal nő háza alatti kútból, már nem volt értelme tagadni. Jancsó Piroskát halálra ítélték, és hamar, talán picit túlságosan is sietősen, kivégezték a szolnoki megyei börtön udvarán.

Rubin Szilárd fantáziáját évekig izgatta a bűneset: többször elutazott Törökszentmiklósra, felkutatta a szomszédokat, megkereste a lányok szüleit, beszélt a börtönőrökkel. Az Aprószentek azonban mégsem egy hosszúra nyúlt, életszagú riportázs. Pontosabban nem csak az. Ebben a műben ugyanis benne van Rubin minden kétsége, szorongása és kínja, amit csak alátámaszt, erősít a narrátor szaggatott előadásmódja.

Mert nyakig benne van ő is, ezt kár tagadni. Rubin elbeszélőjét látatlanul is bűvkörébe vonta Jancsó Piroska, akinek „finom, elkínzott” arca első szerelme bérmálási képére emlékezteti. „Húsvét volt, és láttam magam, amint virággal, édességgel meg könyvekkel toppanok be; (…) azért jöttem, hogy feleségül vegyem és elvigyem onnan.” Rubin így részese lett saját történetének, az elbeszélő és az elbeszélt is egyben.

Kutatómunkája során a szerző sok eladdig ismeretlen részletet tisztáz, vagy éppenséggel feltár (például beszámol arról, hogy hogyan alkalmaztak „élő csalit” a rendőrök a törökszentmiklósi piacon, hogy hogyan emelték ki a holttesteket a kútból, vagy hogy kivel tették egy cellába Piroskát); dialógustöredékekből, saját impresszióiból, a régmúlt emlékeinek felelevenítésével próbál teljesebb képet rajzolni, a miértekre a választ azonban ő sem tudja. Csak sejteti azt, amire az adott politikai helyzetben még csak célozgatni is életveszélyes lett volna, jelesül, hogy a gyilkosságokban – felbujtóként vagy elkövetőként – a környéken állomásozó szovjet katonák is érintettek lehettek. Bizonyítani azonban nem tudta.

„Attól kezdve nem bíztunk benne, hogy Kati előkerül, oszt’ se én, se az uram nem mentünk többé a tájukra sem. Akadt szülő, aki talán ennyit se próbálkozott, jobbnak látta, ha lapít, szájkosarat húz, nehogy ő is bajba kerüljön.” (Rubin Szilárd: Aprószentek, Magvető, 2012.)

Vágyott rá mindig, hogy a szovjet levéltárakban kutatva még kiegészíthesse a kéziratot, erre azonban már sosem került sor. A kötet végső szerkesztése is Keresztes Józsefre várt, az író ugyanis bár évekig küzdött, birkózott vele, befejezni már nem tudta a művet. A szöveg legyőzte volna Rubin Szilárdot? Bárhogy is válaszolnánk erre a kérdésre, egyik sem lenne igaz. Narrátora révén ugyanis sikerrel ránt vissza minket az ötvenes évek nyomasztó mindennapjaiba, ahol hat elemit végzett rendőrök erednek a bűn nyomába, a földeken gyapotot termesztenek, és ahol akad olyan apáca, aki „betegségét” a front átvonulásakor kapja (a dekódoláshoz lásd Kováts Judit Megtagadva című regényét).

A száraz, koppanós tények keverednek itt a szerző filozofikus, lírai, sokszor önmarcangoló soraival.

A történeten ugyanis érződik, hogy írója mindvégig küzd, nem csak a szöveggel, hanem saját magával is. Az Aprószentek – főként a kézirat utóéletének ismeretében – pedig legalább annyira szól Rubin harcáról, mint a törökszentmiklósi lányok tragédiájáról. Nem tud, és talán nem is akar távolságot tartani, ahhoz már túlságosan magába szippantotta a bűneset. Kicsit talán a rögeszméjévé is vált.

Keresztes József szerint Rubin „nem riportkönyvet, hanem regényt akart írni”. Valójában egyiket sem sikerült. Tényregényként befejezni nem tudta, hiszen hiába fordult magához Kádár Jánoshoz, a tárgyalási jegyzőkönyvbe és a nyomozás zárolt aktájába nem pillanthatott bele. Sok részlet éppen ezért homályban maradt. Rubin dönthetett volna úgy is, hogy a fehér foltokat ő maga tölti ki, valamiért azonban mintha ódzkodott volna attól, hogy egyfajta fikciós lekerekítéssel tegyen pontot a történet végére. Egyszerűen nem tudott szabadulni ettől a történettől. És talán nem is akart úgy igazán.

A szerző ugyanakkor láthatólag tisztában volt a feladat nehézségével, ha tetszik, teljesíthetetlenségével, ez utóbbiról vallanak önreflexív sorai is:

„Sejtettem, hogy történetét éppoly nehéz megírni, mint egy szentét. Olyan, mintha toll és papír helyett vesszővel kellene regényt róni a fába. Egy mondat. Még egy mondat. De száz meg ezer? Mégis azok lettek volna ennek a könyvnek a hiteles mondatai. Nem ilyenekből áll, s ezért olyan, mint a szagosított levélpapíron közölt halálhír.”

                                                                                                                                              10/7

A könyvért köszönet a Magvetőnek!


A gyilkosságsorozatról Legát Tibor írt idén tavasszal egy cikksorozatot, melyet itt és itt és itt lehet olvasni.

Címkék: magvető rubin szilárd

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr604926365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása