Annyira, de annyira vacak idő van, ami, ha másra nem is jó, arra mindenképp, hogy egy jó könyvet vegyünk a kezünkbe. Hogy az alábbi három könyv mennyire felel meg ennek a kritériumnak, arra én is igazán kíváncsi vagyok/leszek. Elsőként is itt van Benedek Szabolcs Vérgróf-trilógiájának második része, A vérgrófnő. Az első részből megismert Szállási Titusz útja ezúttal Erdélybe vezet, ahol, mondani se kell, különös gyilkosságok történnek. A kettes számú versenyző ezúttal Jodi Picoult Gyere haza című kötete, amely, ha jól veszem ki a fülszövegből, az anyaság és a női szerelem témakörét járja körül, no, majd meglátjuk. És hát a harmadik, igen, az örök kedvenc, szívem csücske, gyerekkorom egyik legemlékezetesebb olvasmánya (ezt még tudnám folytatni egy darabig, de megkíméllek titeket a további ömlengéstől), tehát itt van A kis Nicolas, a francia kisfiú, akinek kalandjait most kiadták egyben (5 in 1). Kíváncsi vagyok, hogy ennyi idő után mennyire ülnek a történetek, de nagyon nem aggódom, mert valamiért úgy érzem, hogy jó lesz ez nagyon.
Utolsó kommentek