Szerelmet, kalandot, boszorkányságot és alkímiát ígért az elsőkötetes Trux Béla A templomos lovag című regényének fülszövege. A közhelyes hívószavakon túl szerencsére azonban sokkal, de sokkal több van ebben a könyvben.
Történetünk 1287-ben veszi kezdetét, valahol a mai Németország területén, ahol egy bocskoros kisnemes tengeti nem túl izgalmas hétköznapjait. Tristan von Zorn életében a nagy pezsgést természetesen egy gyönyörű nő felbukkanása okozza, akit atyja egy idősebb férfi feleségének szán. A fiatal férfi szinte eszét veszti a szerelemtől, és akaratlanul is bábbá válik, akit a nő azután saját önös céljai elérésére használ fel, majd elárulja őt. Tristan végső kétségbeesésében – és saját háza népét védendő – a templomosokhoz fordul, nekik ajánlja fel minden vagyonát, és kéri felvételét a lovagok sorába.
Nagyjából ez volt az a pont, amikor a regény elkezdett élni. A gyönyörűséges Susanne ármánykodásai és az érthetetlenségig naiv Tristan szerelme, majd ennek tragikus végkifejlete a szememben leginkább csak alibinek látszott arra, hogy a szerző hősét a Szentföldre repíthesse el. Ez ugyanis az a terep, ahol Trux Béla láthatóan igazán otthon érzi magát, ahol a regény fő- és mellékfigurái valóban élettel telnek meg.
Tristan fejlődéstörténete azonban csak egy szál (igaz, egyike a legfontosabbaknak) a sok közül. A tizenharmadik század vége ugyanis a keresztes hadjáratok alkonyát is hozza: Akkon ostromán még innen, de az Oroszlánszívű felbukkanásán már túl vagyunk, és az Outremer sorsának kovácsai időnként még a legnemesebb ideákat is beáldozzák némi politikai-diplomáciai előnyért cserébe. Történelmi ismereteim meglehetősen korlátozottak a keresztesek korát illetően, mégis hitelesnek és meggyőzőnek tűnik az a tudásanyag, amely a korszak felfestésekor fel-felsejlik a regény lapjain.
„Felhangzott a dobok mély dübörgése. A mameluk sereg megindult. A város falain állók arcáról már régen eltűntek a félelem utolsó nyomai is. Aki túlélte az elmúlt pár hetet, annak már nem jelentett különösebben felkavaró látványt az ezernyi ember odalent, akik mind csak ugyanazt az egyet akarják; átjutni a falakon, átgázolni a védőkön, és birtokba venni a várost. Akik még életben voltak, kivétel nélkül a tapasztalatuknak köszönhették a csodát, a tudásnak, ami semmit sem ért a jó szerencse nélkül. Hisz mit ér a jó képesség, ha elsodor egy feléd zúgó sziklatömb, ha leszakad a talpad alatt a gyilokjáró, netán saját társaid kardja végez veled egy eltévedt csapás nyomán?” (Trux Béla: A templomos lovag, Aba Könyvkiadó, 2012.)
A regény egyik csúcspontja kétségkívül Tripolisz ostroma, melyet a városi tanácsnokok késlekedése, és – ennek következményeként – a városlakók és a segítségükre siető lovagok elégtelen védekezése miatt a mamelukok végül nagyjából a földdel tesznek egyenlővé. És ugyancsak emlékezetes momentum a sunyi és gátlástalan Enzo felbukkanása, kinek személyén keresztül a keresztes hadakhoz csatlakozó csőcselék legkevésbé sem nemes motivációit ismerhetjük meg.
A szerelmi kalandok azonban – bár nyilván fontos alkotóelemét képezik a lovagi regényeknek – szerintem itt egyszerűen feleslegesek. A történet anélkül is annyira kerek, emellett annyira érdekes maga a kor, és kevés kivételtől eltekintve a szereplők is annyira jól működnek a maguk közegében, hogy kár megakasztani a szöveget a sokszor erőltetettnek tűnő szerelmi betoldásokkal.
A regény szövegileg egyébként nem túlságosan cizellált (ami ugyanúgy lehet előny, mint hátrány), és a szerelmi évődéseknél időnként nekem picit életidegen (nehezen tudom elképzelni például, hogy egy tizenharmadik századi bárókisasszony olyan mondatokat susogjon udvarlójának, hogy „Csak egy szőke lány vagyok, akivel nemrég találkoztál (…)”), viszont talán a történetszövésnek is köszönhetően alapvetően nagyon gördülékeny, és kevés ponttól eltekintve a sztori kimondottan olvastatja magát.
Az Akkon-sorozat folytatódni fog, s így látatlanban is szinte biztosra vehetjük, hogy a föld alatti alagút, amelynek bugyraiba az utolsó oldalakon nyerhettünk betekintést, valamiféle szerephez jut majd a következő részben. Mint ahogy több, szándékosan elvarratlan szál is maradt a történetben (például az ismeretlen fekete lovag szerepe és céljai, vagy a magyar fiú, Péter további sorsának alakulása). Klasszikus kalandregény tehát A templomos lovag, és elsőnek mindenképpen imponáló indítás.Az obligátnak gondolt szerelmi jeleneteket meg vigye el a középkori Baphomet!
10/6
A könyvért köszönet az Aba Könyvkiadónak!
Utolsó kommentek