Próbáltam utánanézni, eddig összesen hány kiadásban jelent meg Tandori Dezső medvés könyve (talán három-négyben), az azonban biztos, hogy legutóbb a Pagony adta ki, mégpedig Agócs Írisz rajzaival.
Elsőre talán éppen ez az, ami megfog bennünket, rögtön a borítón, ezek a sokféle, sokarcú medvefiak. Kicsit borongósak, szomorkásak, de hasonlóságukban is egyediek. Tökéletesen illenek Tandori verseihez, melyek szintén nem szokványos gyerekversek.
A kiadó 4 éves kortól ajánlja a könyvet, de szerintem ez korai. Ahhoz, hogy igazán be tudja fogadni és élvezni is tudja a gyerek a verseket, először is olvasnia kell tudni, mégpedig jól. Tandori ugyanis előszeretettel él a tipográfia nyújtotta lehetőségekkel, vizuálisan is játszik az olvasóval. Ez különösen A jegyzetek című versnél szembeszökő, ahol a medvék kis kommentárokkal, rajzokkal látják el a verset. Olvasás híján ez a plusz azonban elvész, vagy át sem jön.
Ezeket a verseket én leginkább kiskamaszkortól olvas(tat)nám, és aztán felnőttként újra meg újra. Néha olyan filozofikus vagy éppen elgondolkodtató egy-egy sor, de közben pedig annyira vicces meg pimasz is. Mint itt:
A medvék felköszöntenek
Hoztunk egy szép cikláment,
Készpénz-vagyonunk ráment.
Hoztunk öt-hat rózsát is:
Sajnos, tied az adósság is.
(Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben, Pozsonyi Pagony, 2010.)
A verebes verseket valamiért annyira nem szerettem, de ez legyen már az én bajom. Ha minden igaz, ősszel jön a következő medvés-madaras kötet.
10/7
Utolsó kommentek