Gerincre vágva

Lehet, hogy így a sokadik blogbejegyzésen túl már kicsit késő, de arra gondoltam, hogy talán mégsem árt, ha leírom, milyen szempontok alapján értékelek egy-egy könyvet.

Az talán kitűnt, hogy nem vagyok túl szőrösszívű értékelő, ez nyilván alkati adottság is, meg annak is köszönhető, hogy nagyon szar könyvet, ha tehetem, nem veszek a kezembe. Pedig sokkal könnyebb lenne ízeire szedni egy-egy csapnivaló darabot, de mindig arra jutok, hogy nem éri meg előtte a kínszenvedés. Ettől függetlenül tervezem, hogy gerincre vágok majd néhány olyan könyvet, amelyek valamiért nagyon futnak, holott felszínes benyomásaim alapján ez inkább a derék marketingmunkának, semmint az írói teljesítménynek köszönhető.

Na, de vissza a pontokhoz. A maximum tízhez nálam nem elég, hogy egy könyvnek érdekfeszítő legyen a cselekményfűzése vagy kiváló a karakterábrázolása. Ahhoz, hogy a tízet elérje, általában nyelvileg is nagyon kiemelkedőnek kell lennie. Az a könyv, amelyik nem felel meg ennek a kritériumnak, de amúgy szórakoztató, lebilincselő, valamiért érdekes, értékes, kerül a nyolc-kilenc pontos dobozba. A hetes még mindig nem rossz, hat alatt viszont jön a futottak még kategória. Öt pont alatt pedig a resztli.

A negatív csúcstartó eddig az őrgrófnő volt, ami nálam az értékelésben 3 pontot kapott. Mindezt csak azért említem meg, mert a blogstatisztikák szerint sokáig a legtöbben pont ezt a könyvet keresve jutottatok el az oldalra. A helyét a keresőkifejezések toplistáján azóta átvette a Kossuthkifli, és mivel Fehér Béla különösen kedves író a szívemnek, ezért nyugodtan mondhatom, hogy azóta is repes kis recenzensi szívem.

Általánosságban egyébként kijelenthető, hogy a legtöbben az éppen aktuális könyveket keresitek, arra kattintotok a legtöbben. Látogatottságban ebben a hónapban A vérgrófról szóló recenzió vezet.

Fontos megjegyezni még, hogy az adott könyveket mindig a saját kategóriájukon belül osztályozom. Így egy krimit sohasem egy szépirodalmi műhöz viszonyítva pontozok, hanem mindig a saját műfaji kategóriáján belül. Így lehet, hogy egy könnyedebb könyv is kaphat ugyanannyi pontot az értékelésben, mint egy fajsúlyosabb regény. A módszeren persze lehet vitatkozni, de itt és most nem érdemes.

És akkor még valami: bárkinek, aki írásra adja a fejét, legyen az könyv, újság vagy akár egy blog, fontos a visszajelzés. Ezért arra bátorítalak titeket, hogy bármi óhaj-sóhaj-megjegyzésetek akad, ne tartsátok magatokban, írjatok mailt vagy akár egy kommentet. Mindenkinek válaszolok. Ja, és a szabály még a régi: egyet nem érteni szabad.