Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapvetően szeretek könyvtárba járni. Így volt ez már ált. iskolás korom óta, de nem csoda, hiszen egy ilyen gyönyörű épületben kezdtem könyvtárlátogatói pályafutásomat.
Ráadásul a tévhitek ellenére a roskadásig tele polcok között nem csak olvasni, tanulni meg kölcsönözni lehet. A könyvtárban ugyanis – a fentieken kívül – sokak meg- és meg nem erősített véleménye szerint lehet még
●○ randizni
●○ kávézni
●○ sütizni
●○ pletykálkodni
●○ szundikálni
●○ máskülönben soha meg nem vásárolt újságokat olvasgatni
●○ állítólag szerelmeskedni (erről, mondjuk, egy sokat látott könyvtáros véleményét szívesen meghallgatnám)
●○ bambulni
●○ írni
●○ férjhez menni (Carrie Bradshaw-nak majdnem sikerült)
●○ filmet forgatni.
De ha már ott vagyunk, meg azért ez mégiscsak egy könyves blog, érdemes a könyvekbe is belepillantani. A következő napokban terítékre kerülő kötetek mindegyike könyvtári, sőt, tovább megyek, mindegyiket ugyanaz a szerző írta. Úgyhogy öveket becsatolni, Szécsi Noémi-maraton következik.
Időrendben haladunk, így először a Finnugor vámpír című kötetet véreztetem ki. Ezután egy nem kevésbé egzotikus állatfaj következik, ez lesz az Utolsó kentaur. Végül adunk egyet a történelemnek is, ez lesz a Nyughatatlanok, amely az 1848-as emigránsok külhoni életébe enged bepillantást.
Utolsó kommentek