Ezerkilencszázötvennyolcban jelent meg a Visszajátszás, rá egy évvel Raymond Chandler már halott volt. Ez tehát az utolsó regény, melyben az általa teremtett legendás karakter, Philip Marlowe a bűn, pontosabban egy rejtély nyomába ered.
Marlowe-t ugyanis azzal bízza meg egy ellenszenves ügyvéd, hogy tartson szemmel egy Eleanor King nevű fiatal nőt, de hogy miért, arról semmiféle információt nem kap. A szálak a városon kívülre, egy Esmeralda nevű tengerparti helyre vezetnek, ahol a magánnyomozó hamar rájön, hogy a lányt, akit valójában Betty Mayfieldnek hívnak, egy Mitchell nevű alak tart sakkban valamivel. De hogy mivel, az sem tiszta, így Marlowe lényegében sötétben tapogatózik még egy jó darabig, és a helyzetét azt sem segíti, hogy egyre több a hulla körülötte.
Közben persze azért Marlowe elcsábít egy-két veszélyesen vonzó nőt (köztük a Mayfield/King nevűt is), tengelyt akaszt egy kansasi magánnyomozóval, közelebbi ismeretségbe kerül a helyi rendőrség képviselőivel, és még egy bérgyilkos is az életére tör. A kirakós darabkái csak a történet legvégén állnak össze, ami rendben is lenne, csakhogy addig, a rejtélyek kitartó lebegtetése közben valahogy elveszett a lendület, és az obligát feszültség helyére némi csendes unalom szivárgott be. Az összképet mégis Philip Marlowe utolsó két nagyjelenete menti meg, melyek során a lánnyal, és a gengszterből lett helyi nagykutyával közli, hogy mit is sikerült kibogoznia addig. (A végére ugyanakkor nagyon nem kellett volna az a szirupos jelenet, benne a Hosszú búcsúból megismert Linda Loring negédes turbékolásával.)
„– Egy elég ronda beszélgetésnek a végét hallottam. Olyan vékonyak itt a falak, mint egy dizőz bukszája.
– A szórakoztatóiparban dolgozik?
– Pont az ellenkezőjében. A bújócskaiparban. Philip Marlowe a nevem.” (Raymond Chandler: Visszajátszás, Európa Könyvkiadó, 2009.)
Mindent összevetve nem ez a Chandler-életmű legsikerültebb darabja, és talán nem véletlen az sem, hogy ez volt az egyetlen regénye, amelyből nem készült film. Maga a mű is úgy jöhetett létre, hogy a szerző egy korábban már visszadobott forgatókönyvet írt át. Ettől függetlenül a regény szövetén időről időre átsütnek Chandler sziporkái, ezért a teljes Marlowe-képhez mindenképp érdemes elolvasni, hiszen olyan mondatokat köszönhetünk ennek a könyvnek, mint
„– Ötezer dollár van benne American Express-úticsekkekben – százdolláros címletekben. Mire lenne hajlandó öt lepedőért, Marlowe?
Belekortyoltam a whiskymbe. Tűnődő pofával elgondolkodtam rajta. – Normál költségekkel kalkulálva hónapokra megvehetne vele. Már persze ha eladó volnék.”
vagy
„– Hogy lehet egy ilyen kemény férfi ennyire gyengéd? – kérdezte tűnődőn.
– Ha nem volnék kemény, már nem élnék. Ha sohasem tudnék gyengéd lenni, nem érdemelném meg, hogy éljek.”
A Visszajátszás megjelenésének évében Chandler még belefogott a Poodle Springs című könyvébe (magyarul Philip Marlowe a nevem címen jelent meg), befejezni azonban már nem tudta, csak négy fejezetre futotta az erejéből. A történetet végül Robert B. Parker fejezte be a nyolcvanas évek végén.
10/7
Utolsó kommentek