Több mint tíz éve olvastam először Az Apró Dolgok Istene című könyvet. Ha erre a regényre gondolok, az első, ami az eszembe jut, az a hangulat, amely rögtön az első oldalakon beszippant. Egy boldogtalan, szétszakított, elfojtott indulatokkal és szenvedélyekkel küzdő család életébe nyerünk bepillantást, ahol – mint rögtön az elején megtudjuk – mindenki vétkes valamiben:
„Mindannyian megszegték a szabályokat. Mindannyian tiltott területre tévedtek. Mindannyian megmásították azokat a törvényeket, melyek előírták, kit kell szeretni és hogyan. És mennyire.”
Nem jelentenek kivételt ez alól az ikrek, Esztá és Ráhel sem. Felnőttként találkozunk velük először, de Ráhel visszaemlékezései révén visszatérünk a gyerekkorukba, a családi házban, melyet akkora már a nagymama (Mammacsi), az elhunyt nagypapa húga (Baby Kocsammá) és a nagybácsi (Csako) igazgat. Az anyjuknak, Ammunak szava sem lehet, megtűrt kolonc ő a rokonok nyakán. Nem számít az sem, hogy nincs hova mennie, főként, miután hallani sem akart róla, hogy részeges és munkahelyét féltő férje a főnök jóindulatát az asszony szerelmi szolgáltatásaival vásárolja meg.
Az ikrek, ha nem is mindig értik az okát, de már sok mindent észlelnek a feszültségből, most azonban mégis izgatottan várják (mert izgatottan kell várniuk!), hogy távoli unokatestvérük megérkezzen a még távolibb Londonból. Tragikus véget ér a látogatás, ebből Arundhati Roy egy percig sem csinál titkot. Töredékesen, lassan, rák módjára araszolunk a végkifejlet felé. Az egyes szám harmadik személyben, mégis leginkább Ráhel szemszögéből elmesélt történet emléktöredékekből, szétszaggatott, megtépett gondolatfoszlányokból, impressziókból áll össze.
Közben pedig annyi minden másról is szól ez a könyv: a vallási, társadalmi és kasztkülönbségek, a szociális feszültségek ábrázolása csak egy kis szeletét képezi Arundhati Roy prózájának. A tiltott, nem megfelelőnek ítélt, a társadalom által elítélt vagy megvetett szerelmi kapcsolat (lásd a fenti idézetet) mellett talán a trauma megélése és feldolgozása (vagy fel nem dolgozása), illetve a bűntudat érzése, amire a legtovább emlékezhetünk még bőven azután is, hogy becsuktuk a könyv lapjait.
És persze a nyelvre, amely rendkívül burjánzó, mágikus, emellett ötletes és kreatív megoldásokkal van teli. Arundhati Roy előszeretettel ismétel, emel ki, akár a tipográfia eszközeivel is, használ vallási és irodalmi utalásokat (gondolok itt például A nagy Gatsbyre vagy A sötétség mélyén című Conrad-regényre).
„Miss Mitten elpanaszolta Baby Kocsammának Eszta gorombaságát és azt, hogy mindketten visszafelé olvasnak. Azt mondta Baby Kocsammának, hogy látta a Sátánt a szemükben. A tnátáS a nebkümesz.
Le kellett írniuk, hogy A jövőben nem olvasunk visszafelé. A jövőben nem olvasunk visszafelé. Százszor. Odafelé.
Néhány hónappal később Miss Mittent elütötte egy tejeskocsi Hobartban, a krikettpálya melletti úton. Az ikrek szemében ez titkos igazságtételt jelentett, mert a tejeskocsi éppen tolatott.” (Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene, Magyar Könyvklub, 1998.)
Nem lehet elmenni amellett sem, hogy nagyon finoman időnként mintha Rushdie kacsintana ki a sorok közül. Az Édenkert Ételkonzervgyár felemlegetésekor nem lehet nem Az éjfél gyermekeire gondolni, benne is a Miss Mary Pereira által vezetett Braganza Tartósítóüzemre, ahol Szalím majd ellesi a csatnikészítés csínját-bínját. Vagy amikor Roy az elhunyt nagypapa, Pappacsi orrára utal („Egy Birodalmi Rovartudós orr-az-orrban. Egy molylepkeimádó orra.”) ugyancsak erős hommage-t érzek a Rushdie-regény iránt, melyben az Aziz család tagjainak e nemes szaglószervéről többszöri és igen részletes jellemzést ad az író.
Ezektől az apróságoktól eltekintve Az Apró Dolgok Istene mégis annyira egyedi és utánozhatatlan, és a maga tragikumában is annyira lenyűgöző, hogy a magam részéről szívből sajnálom, hogy az írónő első regényét azóta sem követte több. Igaz, 2007-ben még arról beszélt, hogy készülőben van a második regénye, és bár azóta több könyvet is letett az asztalra (főleg oknyomozó jellegűeket, illetve a politikai-társadalmi jelenségekre reflektáló köteteket), de egy Az Apró Dolgok Istenéhez hasonló regényre azonban a jelek szerint még várni kell.
10/10
Utolsó kommentek