Gerincre vágva

Amikor 1918-ban a My Ántonia megjelent, Willa Cather már nem volt ismeretlen az irodalomkedvelők körében. Ez a könyve mára valódi klasszikussá érett, igaz, már a maga idejében is bestsellerré vált, és nem csak a szakma, de a közönség elismerését is teljes joggal zsebelhette be.

A cselekmény középpontjában egy fiatal cseh származású nő, Ántonia Shimerda áll. Nem is, a könyv központi témája a Középnyugat, az amerikai határvidék, még konkrétabban Nebraska, és az ott élők megpróbáltatásai. Vagy a múlttal való kapcsolat. Vagy nem is, inkább a nők helyzete. Vagy mégis inkább a bevándorlóké. Vagy a túlélésé. A múlttal való kapcsolaté. Vagy…

Cather könyve rendkívül sokrétegű, igazi hagymakönyv, az egyes rétegek lebontását pedig nem csak a különböző, mégis nagyon összetartozó témák segítik, hanem a narráció is. Ántonia történetét ugyanis egy ismeretlen kérésére Jim Burden, a regény másik főhőse eleveníti fel.

Jimet a nagyszülei nevelték fel Nebraskában (valamikor a tizenkilencedik század utolsó harmadában járunk), és szomszédságukban lakott – elképesztő szegénységben – a cseh Shimerda-család. Ántonia és Jim lényegében együtt nőnek fel, mégis nagyon különböző életutat járnak be: míg a fiúnak lehetősége nyílik a tanulásra, addig a lánynak keményen kell dolgoznia világéletében, kiugrási reményei pedig egy nem várt terhesség okán oszlanak el végérvényesen.

A narráció a narrációban zseniálisan működik, így miközben szépen lassan képet kapunk a nebraskaiak, különösen pedig a frissiben bevándoroltak mindennapi nehézségeiről, szereplőink (köztük osztrákok, svédek, csehek, norvégok, oroszok) újabb kis történetekkel gazdagítják a regényfolyamot. Ezek közül is számomra a legemlékezetesebb a farkasok támadásának vagy az egykori rabszolgának, a vak zongoristának a története volt.

Ha az irodalomban (az Oscarhoz hasonlóan) a mellékszereplők „alakításának” is járna valamilyen elismerés, akkor Cather regényében legalább féltucatnyit ki lehetne osztani. Közéjük tartozna például az amerikai Középnyugat némiképp romantikus imázsát erősítő Otto Fuchs, aki Ausztriát maga mögött hagyva az új hazában kemény munkával próbálja megállni a helyét, hol cowboyként, hol bányászként, csaposként, vagy éppen Jim nagyapjának mindeneseként. Vagy az érzelmi és anyagi önállóságra törekvő és a házasságot mint lehetőséget elvető Lena Lingard, aki alaposan megmozgatja az éppen csak férfikorba lépő Jim fantáziáját.

Némiképp melankolikus, de közben nagyon is realisztikus regény a My Ántonia (magyarul Az én Antóniám címmel jelent meg 1968-ban Göncz Árpád fordításában), amely felépítésének, írói eszközeinek, cselekményszövésének hála, még közel száz évvel az első megjelentését követően is nagyon modernnek hat.

                                                                                                                             10/9