Az egyik legelső könyvélményem a Lúdanyó meséi volt, amelyet először 1966-ban adott ki a Móra. Nekem egy 1974-es második kiadás van meg, antikváriumi darab, a gyerekkori példány már rég elveszett. Ennek ellenére nagyon is jól emlékeztem a könyvre: a zseniális Würtz Ádám rajzai szinte beleégtek az agyamba, és ha a verseket nem is tudtam pontosan felidézni, a hangulatukat, a dallamukat, a játékosságukat annál inkább. Így, amikor gyerekem született, nem is volt kérdés, hogy ennek a könyvnek ott kell lennie a polcon.
A Lúdanyó meséi – mint a fentiekből is kiderül – a címmel ellentétben nem meséket, hanem verseket köt csokorba, mégpedig angol gyerekverseket, olyanokat, amelyeket az éppen beszélni tanuló legkisebbeknek mondogatnak a szüleik.
Vannak olyan elméletek, melyek szerint „Lúdanyó” élő személy volt, egy Goose nevű bostoni férfi özvegye, aki először az unokáit szórakoztatta a versikékkel, más források szerint azonban az angol versek inkább francia eredetűek. Hogy így volt-e vagy sem, az valószínűleg már soha nem fog kiderülni, az azonban biztos, hogy a versikéket sokáig szájról szájra adták tovább, éppen ezért ugyanannak a mondókának angolul több variációja is él.
A versek magyar változatát Tótfalusi Istvánnak köszönhetjük: a változat szó nem véletlen. Tótfalusi ugyanis nem egyszerűen lefordította, magyarra ültette a verseket, hanem az eredeti ritmusát, hangulatát megtartva alkotott újakat.
Hogy illusztráljam, miről is beszélek, álljon itt egy példa az eredeti nyelven, és Tótfalusi István fordításában:
Sing a song of sixpence,
A pocket full of rye;
Four and twenty blackbirds
Baked in a pie.
When the pie was opened,
They all began to sing.
Now, wasn't that a dainty dish
To set before the King?
The King was in his countinghouse,
Counting out his money;
The Queen was in the parlor
Eating bread and honey.
The maid was in the garden,
Hanging out the clothes.
Along there came a big black bird
And snipped off her nose!
Két krajcár e nóta,
s egy rocska dió –
huszonnégy rigóból
ropogós cipó.
Megszegték, és menten
dalolt valahány:
méltó ebéd lesz a
király asztalán.
Király a kamrában
kincse közt kutat,
királyné a konyhán
mézet nyalogat.
Kiscseléd a kertben
terít lepedőt,
arra száll egy kisrigó,
s orron csípi őt.
A Sing a Song of a Sixpence (akárcsak egyébként sok a Lúdanyó meséiben szereplő versek közül) olyan mélyen beágyazódott az angolszász kultúrába, hogy filmekben, regényekben, popdalokban rendszerint utalnak rájuk. Egyes sorai említés szintjén például felbukkannak egy-egy Beatles- és Radiohead-számban, vagy a Tudorok-filmsorozatban (amikor az egyik mulatságon madárkák szállnak ki a megszegett kenyérből). A versike egyes sorai Agatha Christie több, hosszabb-rövidebb művének címében is visszaköszön (Pocket Full of Rye – Egy marék rozs, Sing a Song of Sixpence – Énekeld el a hat penny dalát, Four and Twenty Blackbirds – ez utóbbi magyarul A szedertorta címmel jelent meg).
És hogy nem egyedi esetről van szó, azt elég jól mutatja, hogy pont a napokban futottam bele a Csizmás, a Kandúr című rajzfilmbe, amelyben az egyik fő karakter Tojás Tóbiás. A figura azonban nem a DreamWorks alkotóinak agyából pattant ki, hiszen az angol eredetiben Humpty Dumpty-nak nevezett tojásfiú először Lúdanyó „meséi” között bukkant fel:
Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall;
All the king's horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
És akkor Tótfalusi magyarításában:
Tojás Tóbiás a falra ült,
Tojás Tóbiás lependerült.
Hiába száz ló, száz katona,
nem rakják Tóbiást össze soha!
Ez az, amit nem tanítanak egyetlen műfordító-szemináriumon sem: valakinek vagy van tehetsége hozzá, vagy nem, Tótfalusinak a jelek szerint mindenesetre bőven kijutott belőle. Ezért is fura, hogy a Lúdanyó meséi ma már legfeljebb antikváriumokban kapható, így csak bízni tudok benne, hogy valamelyik kiadó ráharap, és ennyi év után végre újra kiadja a kötetet.
10/10
Utolsó kommentek