HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) európa (11) Európa (1) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Az elveszett délelőtt

Mrs. Capote 2012.04.11. 09:00

Az elveszett délelőtt 1983-ban jelent meg Romániában, és nagyjából úgy a kétszázadik oldal óta foglalkoztat a gondolat: vajon mit szólhattak hozzá annak idején az akkori politikai és irodalmi potentátok? Mert azon, hogy a regény nagy közönségsiker lett, színpadra alkalmazták, majd utóbb számos nyelvre lefordították, különösképpen nem csodálkozom. Ám, hogy annak idején politikai okokból nem kötöttek bele a műbe, és hagyták megjelenni (ne feledjük, a fenti időpontban még bőven Ceausescu volt Románia államfője, ráadásul a román vezetők vélhetőleg hasonlóan paranoiásak lehettek, mint bármely kollégájuk a szovjet befolyási övezetben), nos, azon már egy picit igen.

Mert bár közvetlen rendszerkritikát a regény nem fogalmaz meg, de azért finoman bele-belemar a kondukátori rezsimbe. A kilátástalanság, a nyomor, a teljes létbizonytalanság, a Securitate packázásai mind rajta hagyták nyomukat a nyolcvanas évek szürke, nyomasztó mindennapjain, amikor is egy panellakás maga volt a „kész földi mennyország”, és ahol ötven lej könyöradományért egy kisnyugdíjas szinte bármilyen lelki és fizikai megpróbáltatást kész volt elviselni.

Ilyen figura főhősünk, Delca asszony is, aki egykori munkáltatója lányához utazik, egy valaha szebb napokat látott külvárosi nagypolgári házba, hogy a havonta esedékes apanázsát felvegye. Közben dörmög, morog, zsörtölődik: szidja a férjét, a rokonait, szidja egykori munkaadóját, annak a családját, szapulja a sofőröket, az egész várost, a jelent és a múltat is. Vele szemben azonban Ivonának nincs egy rossz szava sem, pedig alkalmatlanabb időpontban talán nem is toppanhatott volna be az öregasszony, mint azon a délelőttön. A néhai „Ioaniu nagysád” lánya azonban híresen nem tud nemet mondani: legyen szó akár az egykori alkalmazottról, akár csapodár férjéről. Az idegesen rebbenő nő rendre visszakozik.

A vénasszonynak már fogalma sem volt semmiről. Azért kellett a mellére cédulát tenni. Azért írtak fel mindent arra a cédulára, mer’ az isten se tudja hogyan, a vénasszony egyszer-egyszer mégiscsak eltűnt: vagy azért, mer’ sokkal rafináltabb volt, mint ezek, mer’ tudvalevő, hogy ezek a rafinériát is úgy örökölték… Vagy az is lehet, az a mocsok veje kinyitotta neki az ajtót titokban, hogy megszabaduljon tőle: üsse el a villamos vagy fagyjon meg, mer’ örökké levetkőzve ment el az anyósa… Irtózott tőle, hogy a házban örökké ezt a múmiát lássa a foteljában, ahogy összetöpörödötten, púposan csak mereszti reá a szemét.”

Kettejük sajátos párbeszédéből (vagy, ha pontosabbak akarunk lenni, inkább párhuzamosan futó, ám egymásra nem feltétlenül reflektáló monológjaikból) bontakozik ki Gabriela Adamesteanu regénye, az elveszett délelőtt története, amely csak részben szól az adott napszakról. Sokkal inkább egy elveszett nemzedék és egy letűnt kor története.

Az egyéni narratívatöredékekből az első világháború előtti Románia talán kevésbé ismert szelete tűnik fel, amikor a kor értelmisége és a felső középosztály a német- és a franciaszimpátia között ingadozott, és amikor a politikán túl egy félresiklott szerelmi liezon kavarhatta még fel a mindennapok posványos állóvizét.

Miközben azonban az előkelőbb körök délutánjain természetes, hogy a politika is rendszerint terítékre kerül, jellemző, hogy az alsóbb néprétegek a betevőért folytatott harcban kevesebb figyelmet szentelnek a későbbi eseményeket nagyban befolyásoló politikai döntéseknek, így akár a második bécsi döntésnek is.

 „– De megmondtam magának, hogy én nem is akartam tudni semmit se, se politizálni… Nem így van?, én inkább nem láttam, nem hallottam semmit. Mer’ ha én nem gondoskodom magamról, rólam senki se gondoskodik… Minek nekem a fejemre a baj, s a politikával csak baj van, mindig mondtam!

Az első világháború előtti és alatti időszakról valló romániai emlékiratok, visszaemlékezések jobbára csak a rendszerváltás után jelenhettek meg, így az írónőnek – a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején – nem volt éppenséggel könnyű dolga. Az előszóban így vallott sajátos munkamódszeréről: „Mindig is szerettem hallgatni az idős embereket, akiknek megadatott más korban és szabadon élni. De amikor Az elveszett délelőtt-öt írtam, egyenesen vadásztam rájuk, polgári lakásokban időztem, ahol még felbukkantak a régi, eladatlan tárgyak, hallgattam a meséiket, állandóan az apró részletek után érdeklődtem.

Ma megúsztuk a bombariadókat. A városkép ismét megváltozott: bár a bombatölcsérek figyelmeztettek a ledobott bombák rombolására, mindenhol érezhető volt a katasztrófa által felszabadított különös energia is, a túlélők félelemmel teli öröme, hogy ők, legalábbis egyelőre, megúszták.” (Gabriela Adamesteanu: Az elveszett délelőtt, Európa Könyvkiadó, 2010.)

A kettősség markánsan végigvonul az egész regényen, s a múlt eseményeibe minduntalan berobbannak a közelmúlt, és a regénybeli jelen képei is: levelek, naplórészletek, pletykafoszlányok, egyéni, egymásnak ugyanakkor gyakran ellentmondó reflexiók tömkelegéből építkezik Adamesteanu története. Az apró darabkák lassan állnak össze, és olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy vissza-visszalapozok.

Ezt azonban jelen esetben nem kísérte értetlenség, vagy bosszankodás (mint amúgy rendszerint), sokkal inkább a kíváncsiság: a mindent elsöprő tudatfolyam ugyanis részinformációk tucatjaival látja el az olvasót, ám ezek csak később, apránként rázódnak a helyükre.

Delca asszony morgolódásai, Ivona fájdalmas visszaemlékezései, a professzor naplóbejegyzései vagy akár „Ioaniu nagysád” érzelmes eszmefuttatásai alatt ugyanis egyazon figura vagy esemény gyakran más-más színben tűnik fel (mégis, és még így is, mind-mind igaz lehet), ezzel egyidejűleg pedig mindig új információmorzsákkal is gazdagodunk. Az már csak Adamesteanu írói bravúrjának köszönhető, hogy mindez mégsem fullad káoszba, hanem az eredmény egy több irányból, több forrásból táplálkozó regényfolyam lesz: egy történetileg kavargó, nyelvileg rendkívül összetett, mégis élvezetes kaleidoszkóp. Nagyon rendben volt.

                                                                                                                       10/10

Címkék: európa gabriela adamesteanu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr744382420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása