Valószínűleg kevesen köszönhetnek annyit egy botlásnak, mint Zdenek Miler. A legendás animátor, filmrendező 1956-ban egy felkérést követően hetekig agonizált azon, hogyan is mutassa be a textilgyártás ipari technológiáját a gyerekeknek. A fáma szerint Miler éppen egy mezőn sétált, amikor megbotlott egy vakondtúrásban. A többi már történelem.
A Kisvakond nadrágját követően volt egy kis szünet, majd a hatvanas évektől kezdve Miler ontani kezdte a Kisvakond (csehül Krtek) kalandjait. A történetekre mindvégig jellemző volt egyfajta didaktikus vonal, nagy erénye ugyanakkor, hogy nem félt az érzékenyebb, vagy a szülők egy része által esetleg tabuként kezelt témákhoz nyúlni (A Kisvakond és a születés).
Miler a Kisvakonddal egy olyan univerzális figurát alkotott, akivel a cseh, a német, a magyar, a kínai vagy az amerikai gyerekek egyformán tudtak és tudnak azonosulni. A felfedezés vágya és öröme az, ami az esetek nagy részében a Kisvakondot előre hajtja: több történetből is kiderül, hogy a figurát – akárcsak vélhetően alkotóját – szabályosan lenyűgözték a kor technikai újításai (az autó, a rakéta, a televízió, a robot).
Személyes kedvencem A Kisvakond a városban és A Kisvakond és az autó. Valószínűleg azért, mert gyerekként ez a két könyvem volt meg Milertől, a történetek időtállóságát azonban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már a saját gyerekem és a kortársai nagy része is rajong a Kisvakondért.
Nem hiszek abban, hogy csak régen készültek jó dolgok (mint azt innen-onnan gyakran hallani), ettől függetlenül tény, hogy a gyerekkönyvek piacát elöntő rengeteg giccses, csilli-villi kacatból néha nem könnyű kiválasztani egy-egy olyan darabot, amely a gyereknek is tetszik és amelytől a szülő sem kap azonnal sikítófrászt. A Kisvakond-könyvek ebből a szempontból biztos támpontot jelenthetnek – saját tapasztalatom szerint ugyanis az óvodás korosztálynál befürödni nagyon nem lehet velük.
Milernek egyébként nem a Kisvakond volt az egyetlen figurája (ott van például a kíváncsi kiskutya, vagy Borzas Peti A világ leggazdagabb verebéből), de a neve mégis ezzel forrt össze a leginkább. Amikor egyszer a Kisvakondról kérdezték, ezt mondta: „Soha nem okozott csalódást. Boldoggá tett egész életemben.”
Valószínűleg így van ezzel az olvasók döntő többsége is.
A kép innen van.
Utolsó kommentek