HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Az étkezés ártalmasságáról

Mrs. Capote 2011.08.26. 10:25

Fogyibirodalom vagyunk, se szeri, se száma a hatékonynak kikiáltott fogyókúrás készítményeknek, poroknak, piruláknak, labdacsoknak. A magyar ember ugyanis mindent bevesz, csak megmozdulnia ne kelljen. És naná, hogy mindig akad olyan is, aki erre alapoz, pénzt, paripát, profitot remélve belőle.

Ilyen figura Parti Nagy Lajosé is, ez a „szaknévsorképes természetgyógyász” Fibinger, aki azért érkezett a tömpemizséri kultúrházba, hogy némi észosztás keretében rásózza a nagyérdeműre az „amerikai és magyar tudósok több évtizedes közös munkájának kvintesszenciáját”, a fiatalos külsőt és méregtelen belsőt ígérő Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírót.

Már a neve is csudálatos.

Emberünk azonban kevésbé, hiszen már az indításnál bunkó, egy igazi sutyerák, és ez csak egyre rosszabb lesz. Kellemetlen, öntelt, tudálékos, modoros alak, aki előszeretettel döngöli a földbe alkalmi és tartós ismerőseit. („Margitka, ha jól értettem a becses nevét. Ha nem jól értettem, akkor pardon. Bár erre az elpontpontpont két órára úgyis mindegy, hogy hogy hívjuk egymást.”) Senki és semmi nem tetszik neki, ami annyira nem nagy baj, hiszen rajta sincs semmi, ami nekünk tetszhetne.

Szabadulni azonban nem tudunk tőle, körbefon minket is ez az őrült monológ, minden panaszával, jajával, pikírt beszólogatásával. Ott toporgunk mögötte, miközben a sötétben elbotorkál a színpadig („Speciel élő állattal is fogok találkozni? Nem szemrehányólag kérdem, csak hogy felkészülhessek, tisztelettel.”), és ott feszengünk a nézők között, miközben a magyarok zabálási szokásairól, és általában az evés ártalmasságairól papol a tömpemizsérieknek.

És miközben arról beszél, hogyan sózzuk agyon az ételeinket, miképpen meszesítjük el a csontjainkat, gyilkoljuk a gyomrunkat, és burkolózunk súlyos hájfodorba, magáról is mesél: a megaláztatásokkal súlyosbított gyerekkorról („Velem folyton disznóvágásost akartak játszani a sovány kis városi társaim”), vagy félrement kapcsolatáról az evészavaros Ilikével, akivel egy léböjtkúrán ismerkedett meg annak idején, és aki már az előadás kezdetén faképnél hagyja őt.

Hanem csak szúrt és bökött és szaggatott a világ, és valamivel ki kellett párnázni a lelkemet, úgy, ahogy mondom. Én csupán enni akartam, nem hízni. A legbiztosabb, legintimebb helyre eltenni magamban az örömöt, oda, ahol mindig megtalálom, a csecsemőkori számba, a nyammogásomba, a csecs emlékezetébe, melynek pólyás kannibáljai vagyunk mindannyian.” (Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról, Magvető, 2011.)

Parti Nagynál a kövérek nem joviális, vicces alakok („Amit ő érez, az, kérem, a tele bőrzsák szomorúsága.”), hanem magányosak, megalázottak és kirekesztettek. Fibinger és Ilike számára az evés nem örömforrás, gasztronómiai tobzódás vagy a létfenntartás szimpla eszköze, sokkal inkább birtokba vétel, menekülés és vigasz. A nézők egy része idővel feladja, és sebbel-lobbal távozik, de van olyan is, aki kitart a végsőkig. A káröröm kényelmesen megül a székeken.

Nyomasztó is lehetne a szöveg, ha  nem nyüzsögne, hemzsegne, tobzódna a partinagyizmusok tömkelege benne, rajta, általa. Az író incselkedik, játszik a nyelvvel, kiforgatja-beforgatja, hogy időnként tényleg röcög a háj, ám talán éppen ez a végletekig feszített játék az, amitől az olvasó a végén már-már úgy érzi magát, mint egy zsírkarikás húslevessel megalapozott, tenyérnyi rántotthús-szeletekkel megkoronázott, majd egy brutál krémessel lefojtott vasárnapi ebéd után. Jó volt, de a végére már azért egy kicsit sok is volt.

                                                                                                                              7/10

Címkék: parti nagy lajos magvető

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr723181481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása