HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

A londoni férfi – Maigret és a borkereskedő

Mrs. Capote 2013.01.17. 08:00

„- Mi volt, ami annak idején, amikor először olvastad, megfogott A londoni férfi-ban?
- Hogy egy pali éjszaka dolgozik, fönn ül egy toronyban, sötét van, csönd van, hullámzik a tenger, jön egy hajó, lejönnek róla sötét árnyékok, ennyi.”

Tarr Béla nyilatkozta a fentieket, miután az általa rendezett Simenon-adaptáció bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyszekciójába. Georges Simenon kisregénye szerint a „palit”, akinek az a dolga, hogy egész éjszaka egy őrtoronyban üljön a kikötő mellett, és állítgassa a váltókat, Maloinnek hívják. Középkorú férfi, aki tulajdonképpen egészen jól eléldegél, felesége mindenben kiszolgálja otthon, a munkája nem túl megerőltető, és néhanapján még a helyi mulatóban dolgozó csábos Camélia szolgálataira is futja a pénzéből.

Kiszámíthatóan, egyenes sínpályákon futna az élete, ki tudja meddig, ha egyik éjszaka nem történne valami egészen szokatlan. Maloin ugyanis szemtanúja lesz két férfi dulakodásának, majd annak is, ahogy egyiküket a tengerbe taszítja a társa. Vele röpül egy bőrönd is, ami láthatólag sokat jelent a gyilkosnak. Maloin a maga számára is kicsit érthetetlen módon nem avatkozik be, nem is szalad a rendőrségre, helyette az éj leple alatt a víz alá merül, és felszínre hozzá a koffert, amely legnagyobb meglepetésére alaposan ki van bélelve öt- és tízfontosokkal. Közben fel-felbukkan a gyilkos is a rakparton, aki inkább néz ki szerencsétlen flótásnak, mint elvetemült bűnözőnek, és Maloin lassan különös szimpátiát kezd érezni a fura figura iránt.

Klasszikus értelemben semmiképpen nem nevezném vérbeli kriminek A londoni férfit, holott sok olyan eleme van, amely a bűnügyi regények sajátja. Sokkal inkább egyfajta pszichodrámáról van szó, melyben a főhős a passzív megfigyelői szerepből szinte észrevétlenül csúszik át az aktív elkövetőébe. Belső vívódásai, harcai, szorongásai már-már felőrlik ezt a szürke kisembert, akiben nincsen kódolva semmi gazság, a látszólag könnyen jött lehetőségnek azonban képtelen nemet mondani. Nincs ebben a történetben semmi sablonos, a nyitómondata pedig egyike a legjobbaknak, melyeket az utóbbi időben olvastam (lásd a keretest).

„Abban a pillanatban nem is sejtjük, hogy az előtte árélt órák mennyire különböztek életünk többi, megszokott órájától, csak a bűntett után döbbenünk rá, hogy ezeknek az óráknak különös jelentőségük volt, és csak ekkor próbáljuk makacs erőlködéssel újra megtalálni az események elveszített fonalát, és ismét sorba rakni az összezilált perceket.” (Georges Simenon: A londoni férfi – Maigret és a borkereskedő, Európa Könyvkiadó, 1986.)

A kötet másik kisregénye (Maigret és a borkereskedő) már inkább a jól ismert utat követi: miközben a hírneves felügyelő egy érzelmileg retardált fiatalkorú gyilkost faggat, jön a hír, hogy valaki agyonlőtte a Párizs-szerte ismert borkereskedőt. A nyomozás során kiderül, hogy tucatnyi embernek lehetett indoka arra, hogy eltegye láb alól a munkatársaival kegyetlenkedő, a kolleginákat és a barátok feleségeit rendszeresen lefektető Chabut-t.

A gyanúsítotti kör sokáig, ahelyett, hogy szűkülne, újabb és újabb potenciális elkövetőkkel bővül, Maigret figyelme azonban, talán nem meglepő, végül egyetlenegy személyre irányul. Ami talán összeköti a két történetet, hogy itt is elég nagy figyelem hárul a belső motivációk felfestésére, ez is lehet az oka, hogy a felügyelő végül nagyobb szimpátiát mutat az elkövető, mint az áldozat irányába. Ráadásul egy egészen emberi oldalát is megismerhetjük a zseniális detektívnek, akit nem csak a körülmények, de még makacs náthája is akadályoz a nyomozásban, és az elkövetői attitűdök mellett legalább ennyire érdekli (ha nem jobban), hogy mit főz másnap a felesége vacsorára. Valószínűleg nem ez Simenon legjobb története, kicsit penzumszaga van a dolognak, a teljesebb Maigret-képhez mindenesetre érdekes adalékokkal szolgálhat.

                                                                                                                                              10/7

Címkék: film krimi európa antikvárium georges simenon

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr465021183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.