Hűséges típus vagyok, és bár több antikváriumba is be-bejárok, de évek óta ugyanaz a kettő a kedvencem. A Központi Antikváriumban elsősorban történelmi könyveket kerestem szinte mindig, de szeretem, hogy tele van metszetekkel, elég tágas, az eladók pedig kivétel nélkül nagyon kedvesek. A Múzeum Antikvárium ezzel szemben olyan, mint egy megkopott, de még mindig tetszetős pici ékszerdoboz: itt vettem életem egyik legjobb szakácskönyvét, pár művészeti albumot, meg egy csomó szépirodalmat, és persze történelmi könyveket. A legutóbbi alkalommal azonban kimondottan a krimikre mentem rá, és már alig várom, hogy végre terítékre kerüljenek. Az első egy igazi oldszkúl darab, már ami a kiadást, egy 1986-os Georges Simenon, benne két történettel, A londoni férfi + Maigret és a borkereskedő.  A klasszikus vonalat erősíti a hardboiled nagymestere, Dashiell Hammett A férfi, akit Spade-nek hívtak című kötete. Zárásként egy frissebb darabot hoztam: magyarul tavaly jelent meg Henning Mankell Riga kutyái című kötete, melyben Wallander felügyelőt ezúttal Kelet-Európába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa.