HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete

Mrs. Capote 2012.11.22. 08:00

Egy komplett jelenségnek eredt a nyomába Christopher Andersen, amikor arra vállalkozott, hogy több évtizednyi tapasztalatát, első- és másodkézből származó információmorzsáit, az elmúlt ötven év jó- és rosszindulatú pletykáit, botrányosnak szánt szalagcímeit, piti furkálódásait és heves érzelemnyilvánításait összegezve megpróbálja papírra vetni, ki is tulajdonképpen az a Mick Jagger?

Tette mindezt úgy, hogy nem először vállalkozott erre a gigászi feladatra. „Azt hiszem – mondta Mick, amikor az 1993-ban megjelent, róla készült Jagger Unauthorized című biográfiámról kérdeztem –, hogy nem ártott a jó híremnek” – vallja az utolsó oldalak egyikén a szerző, aki egyúttal bizakodik abban, hogy így lesz ez a Mick (Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete) című könyv kapcsán is.

Aki arra számít, hogy ez a könyv fenekestül átrendezi majd a Mick Jagger zeneszerző-énekes-rocklegendáról alkotott képet, az valószínűleg csalódni fog. Hiába a kötet hátlapján gondosan elhelyezett „botrány, pénz, dráma, zene, hírnév, drogok, zsenialitás és szex” hívószavak, mindezek – együtt és külön-külön is – bármely sikeres rockbandának a bejegecesedett attribútumai között megtalálhatók.

Ennél azonban sokkal, de sokkal érdekesebb, hogy ki ez a pasas, amikor éppen nem a színpadon riszálja magát (Moves Like Jagger), hogyan került ide, hogyan látja önmagát és a világot maga körül, milyen erők feszítik belülről, és milyen eszközökkel formálja, illetve tartja a köztudatban az önmagáról gondosan kialakított (a valóságnak nem feltétlenül mindig megfelelő) képet.

A nagy leleplezések egyike se ütött úgy igazán szíven, aminek talán az volt az oka, hogy a szorgos angol és amerikai recenzenseknek köszönhetően a nyáron ezekkel már tele voltak a lapok. Így különösebben nem hökkentettek meg a Jagger változatos szerelmi ügyeit taglaló részek (Szeretőinek sora David Bowie-tól kezdve Carla Brunin keresztül Angelina Jolie-ig húzódik, és saját bevallása szerint 4 ezer nővel volt dolga. Igaz, az még nekem is új volt, hogy állítólag Britney Spearst is be akarta cserkészni.), sem pedig azok, melyek alapján a külső szemlélő számára kétségtelenül olybá tűnhetett, mintha a hatvanas-hetvenes évek a Rolling Stones számára egyetlen összefüggő, delíriumos, féktelen nagy bulizásban telt volna.

Ami azonban kiemelte őket a többi partiállat közül, az az, hogy ők kőkeményen dolgoztak is közben, és zeneileg saját maguk és mások számára is igen magasra tették a lécet. A könyv egyik legizgalmasabb pillanatai közé tartozik, amikor tanúi lehetünk egy-egy ikonikus dal születésének, vagy annak, hogy az együttes tagjai közötti vonzások és taszítások (ide értve a személyes konfliktusokat, tagcseréket, kirúgásokat, a rendkívül szoros barátságokat vagy egymás zrikálását) hogyan formálták a Rolling Stonest olyanná, amilyennek ma ismerjük.

„– És meddig folytatja még a Stones? – kérdezte a riporter. – Az örökkévalóságig – felelte neki Keith. – És majd szólunk, ha már felfordultunk.” (Christopher Andersen: Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete, Bookline, 2012.)

Az együttes felemelkedésében elvitathatatlan érdeme volt Jaggernek, még ha a könyv néha igazi zsebdiktátorként is ábrázolja az énekest, aki szereti kezében tartani az összes szálat. Jagger ugyanis hiába állította magáról, hogy nem üzletember, hanem alkotóművész, azért a londoni közgázon eltöltött évek és saját üzleti vénája is kellett valószínűleg ahhoz, hogy ő és a zenekar többi tagja ma már többszörös milliomosként ordítsák a világba a Satisfactiont.

Egyik munkatársa azt mondta róla, hogy Mick Jagger tökéletesen kézben tartotta a pénzügyeket. Döntéseit csak egyetlen ember vétózhatta meg, mégpedig Keith Richards: „Ha Keith nemet mondott, akkor sajnos Mick rácseszett.” Jagger életében időnként mintha Richards lett volna az a horgony, amely újra és újra arra emlékeztette az egyre magasabbra törő és törekvő Micket (ha tetszett neki, ha nem), hogy honnan is jöttek ők ketten, mit is tartottak valaha fontosnak, és mi az, ami a legeslegfontosabb mindkettejük életében (nem véletlen tehát, hogy Richards annyira kiakadt, amikor Jaggert lovaggá ütötték a Buckingham-palotában).

Keith Richards egyébként az egyik legszórakoztatóbb figurája a könyvnek, miközben Mick Jagger nem egyszer végtelenül ellenszenves, önmagába a végletekig belehabarodott, szexmániás és kapcsolatfóbiás alakként tűnik föl. Aki azonban az évek előrehaladtával mégis fontosnak tartja, hogy az ünnepeket népes számú gyerekei és unokái társaságában töltse (noha ezt a nyilvánosság előtt a világért se ismerné el), és ha úgy hozza a sors, kiáll bármely nemes ügy érdekében.

Mindent összevetve, a Mick pont olyan embereket céloz meg, mint amilyen én vagyok, akinek nincs a szíve fölé tetováltatva a teljes Rolling Stones diszkográfia, nem tudja napra pontosan megmondani, mikor vált ki Bill Wyman a zenekarból, vagy hogy melyik számmal indította az együttes a 2007-es budapesti koncertjét. Hogy egy fanatikus Stones-rajongónak mennyi újat tud mondani ez a könyv, azt nem tudom, de azok számára, akik csak marginálisan vannak képben, rengeteg izgalmas részlettel szolgál a kötet, amely nem csak egy személyiség életét és munkásságát tárja elénk, hanem egy egész korszaknak a lenyomata egyben.

                                                                                                                                 10/9

Van tovább...

A mostani egy rendhagyó recenzió abból a szempontból, hogy szerettem volna egy kis zenei aláfestést is adni az egész történethez. Ehhez pedig kiváló támpontot nyújt a kötet, amely bepillantást enged néhány igazán fontos Stones-dal keletkezésének a történetébe.

Az (I Can’t Get No) Satisfaction dallama Keith  Richardsot ihlette meg álmában. Amikor felébredt , azonnal gitárt ragadott, és magnóra vette a futamokat, utána pedig visszafeküdt aludni. Reggel, amikor felébredt, semmire sem emlékezett. De észrevette, hogy a magnójában lefutott az előző nap behelyezett új szalag. „– Akkor megnyomtam a visszatekercselőt, és ott volt a szalagon a ’Satisfaction’ – emlékezik vissza. A szalagon ezenkívül negyvenpercnyi teljesen hiteles Richards-féle horkolás is volt.”

Sok találgatás volt, ki ihlette meg Jaggeréket az Angie című dal megírására. Voltak olyan feltételezések, melyek szerint Keith Richards kislánya, akinek a középső neve Angela volt, mások szerint David Bowie felesége, aki szintén erre a névre hallgatott. „Mindkét feltételezés téves volt. Micket nem David Bowie felesége ihlette meg, hanem maga David.”

A Jumpin’ Jack Flash szövegének is egészen sajátos keletkezéstörténete van. Már megvolt a dallam, amikor Jagger egyszer éppen Keith Richards birtokán volt. Az ablak alatt nehéz gumicsizmájában elklaffogott a kertész. Amikor Jagger arról faggatta zenésztársát, ki volt az, ő a következőket felelte: „– Ja, az Jack. Jumping Jack.” (Ez utóbbi a mutogatós bácsi gúnyneve amúgy.) „Mick előkapta a gitárját, és próbált valami dallamot találni, ami illik a ’jumping Jack’ kifejezéshez, aztán csak rápillantott Keithre, és kitört belőle: – Flash!” Jagger ezek után alig egy óra alatt befejezte a szöveget, a dal pedig „azonnal az első helyre kúszott fel a brit slágerlistákon”.

Címkék: zene bookline christopher andersen

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr24918905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.22. 14:42:06

már sokadik ajánlót olvasom a könyvről, tényleg elolvasom már.

Laser Johnny 2012.11.22. 16:03:51

A Beatles magasan veri a Stonest muzikalitásban, érzékenységben, előadói tehetségben és úgy általában mindenben. Menuhin, a világhírű hegedűs, aki ismerte közelről a két zenekart, a Stonest alaposan helyretszi könyvében. Így ír az egyik koncertjükről:

"[...] amit hallottam, úgy hangzott, mintha a pokol tornácán lennék. [...] fizikai fájdalmat éreztem zenehallgatás közben. Alig ismertem fel valamit a hangokból, hangmagasságokból, zenei formákból. Teljesen eltérőnek éreztem a Beatles-együtes zenéjétől, amelynek igazi dallamvilága van, míg ez csupán gyilkossági kísérlet, hangzó fal, semmi más. [...] A Rolling Stones elkeseredetten próbálja felszabadítani, felszítani az érzelmeket, de csupán hisztériát tud kiváltani, mert édeskeveset tud azokról a szabályokról, struktúrákról, melyek segítségével az érzelem művészetté formálódik. Zenéjük sokkal inkább a struktúrák valamiféle feloldása, ahol minden felbomlik, nyers agyag lesz újra. Az öntömjénezés egy fajtája, egyszersmind bizonyítja, milyen roppant szükségük van az embereknek arra, hogy elfojtsák egyéniségüket."

wowww 2012.11.22. 16:23:43

@Laser Johnny: ezt Semjén Zsolti művéből nyomtad be ide?
jah, a Stones sose jutott el abban "muzikalitásban, érzékenységben, előadói tehetségben" hogy obladioblada, meg sílávzjú-jejeje

komolyra fordítva: mindkét csapat zseniális és maradandó dolgokat alkotott, ezt egymásról is tudták, kár és nem is lehet összemérni őket. Egy hegedűművész konzervatívabb, dallamközpontú ízlésvilágú ízlése az ő dolga, röhej volt benyomnia Zsoltinak bizonyítékul. A kortárs komolyzenéhez képest a Stones régimódi kamaramuzsika.

szemtanú 2012.11.22. 21:56:14

A Stonesnak úgy az első 7-8 éve volt lényeges és nagy hatású a rock'n'rollra. Utána már csak pojácáskodtak és pénzt kerestek.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2012.11.23. 11:06:54

sehol egy indexes troll? szűrted őket?

Hobergant 2012.12.13. 16:48:15

Egyszer egy riporter megkérdezte Micktől, hogy miket olvas, azt felelte, sokfélét, pl. önéletrajzokat. És éppen most? - kérdezte a riporter. Valami amerikai tőzsdeguru önéletrajzát olvasta (a nevét már elfelejtettem).