HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Megtagadva

Mrs. Capote 2012.10.24. 08:30

Sok évtizedes tabut döntöget szeptemberben megjelent könyvében Kováts Judit. Arról ugyanis, hogy a második világháború utolsó éveiben a bevonuló szovjet katonák tömegesen erőszakolták meg a magyar lányokat-asszonyokat, sokáig nem lehetett beszélni. Amikor pedig már lehetett, nem nagyon volt, aki elmondja, és nem is lett volna kinek elmondani a szörnyűségeket. Miként a Megtagadva hősnője, Somlyói Anna fogalmaz:

„A hallgatás csaknem kitöltötte az egész századot. (…) Egy emberöltő elteltével aztán, amikor a megszállóink hazamentek, és bátran elmondhattunk volna bármit, nem volt kinek elmondani. Minden olyan régen történt, hogy nem érdekelt senkit, és mi is alig maradtunk már.”

A „mi” ebben az esetben több tízezer nőt jelentett csak Magyarországon. Kováts Judit huszonhárom olyan asszonnyal készített interjút, akiket a háború alatt szovjet katonák erőszakoltak meg. Az ő történeteikből állt össze Somlyói Annáé, az ő mondataik, különböző, mégis nagyon hasonló életélményeik állnak össze egyetlen egésszé, míg végül a sok száj (akárcsak a történetben) egyetlenegybe olvad, és ez a kamaszkorból éppen kilépő gimnazistáé.

Tőle tudjuk meg, milyen érzés napokig a föld alatt bujkálni, rettegni némettől, szovjettől, az aláhulló Sztálin-gyertyáktól. És ott vagyunk vele akkor is, amikor a szovjet katonák maguk alá gyűrik, vagy amikor többedmagával kihajtják kényszermunkára a Tiszához. Anna soha nem beszél a nemi erőszakról, ő maga tagadásba menekül („az nem én voltam”), a környezete pedig a hallgatásból emel falat a „megpocsékolt” lány köré.

Még saját anyja se képes arra, hogy akár csak képletesen kinyújtsa felé a kezét: az asszony akkor sem kel a védelmére, amikor a lányt kiemelik a sorból az orosz katonák, a traumatizált lányon pedig később sem képes segíteni. Talán éppen ezért annyira megható az a jelenet, a női szolidaritás ritka példája, amikor a kényszermunkára elhurcolt Anna köré saját testükkel emelnek védfalat a falubeli lányok:

„Másnap délután, még világosban érkeztünk meg a táborba. A szolgálaton kívüli összes orosz ott lebzselt, és mustrált bennünket. (…) Lépkedtem előttük, és újra átéltem mindazt, ami a pajtában történt velem. (...) Félelmemben rám jött a hányinger, öklendezni kezdtem. Kata és Vera közelebb lépett hozzám – olyan közel, hogy a karunk összeért –, mögöttem Juszti és Berta szinte a sarkamat taposta, így mentem a takarásukban, öklendezve.”

A kollektív és a személyes történelem elfojtása a második világháborút követő évtizedekben a túlélés egyfajta záloga lett, „mert a békében a megszállóinkból hős felszabadítók lettek, a hősök pedig nem gyilkolnak, rabolnak és erőszakolnak”. De az erőszakról maguk a nők sem szívesen beszéltek: sokszor saját maguk előtt is szégyellték, mintha csak ők tehettek volna arról, hogy áldozatokká váltak. A mikroközösségek (a család, a falu) hallgatásával szintén arra indította a nőket, hogy a lehető legmélyebbre eltemessék azoknak a napoknak az emlékét.

„Magamban egyre csak azt hajtogattam, hogy „nem én, nem én, nem én”. A két szóra koncentráltam: a betűkre, amikből álltak és a hangokra, amiket hangtalanul ejtettem ki, újból és újból, egyre gyorsabban, egészen addig ismételgetve őket, amíg elkezdtek összefolyni, előbb vékony erecskévé, majd dagadó folyammá változni. Mindenfelől a neménneménneménnemén áramlott felém, a két szónak már nem volt sem eleje, sem vége, a tagadáshoz és a személyemhez pedig nem volt köze.” (Kováts Judit: Megtagadva, Magvető, 2012.)

Az elfojtás viszont azzal járt, hogy ma már nem nagyon tudunk arról, mi is történt ezekkel az asszonyokkal. Kováts Judit is arról mesél a fenti kisfilmben, hogy több interjúalanya időközben elhalálozott, és magukkal vitték történeteiket a sírba. Amiről pedig nem tudunk, az olyan, mintha nem lenne, vagy soha nem is történt volna meg. Volt – nincs. Akárcsak Johann Munzert sírja a regényben, melyet hiába keresnek sok-sok évtizeddel a háború befejezése után, vagy Béninéé, akit a szovjetek lőttek agyon, és akit saját háza előtt temettek el. „Egy emberöltőn át nyíltak fölötte a virágok, a család azonban az új évezredben szétszéledt a világban, a házat ledózerolták, az udvart a virágoskerttel egyetemben pedig lebetonozták egy autókereskedés számára.”

Mintha sohasem élt volna.

Mintha soha semmi rossz nem történt volna.

Nagyon fontos könyv Kováts Judit regénye, mely arcot, nevet ad azoknak a lányoknak, akik azután egész felnőtt életükben hallgattak a háború alatt elszenvedett erőszakról. A szerző egy pillanatig sem elfogult Annával, aki se nem hős, se nem mártír a regényben. Kováts Judit távolságtartóan, már-már szenvtelenül fejti fel előttünk az egymást követő események fonalát, néha talán túlságosan is szikáran, dokumentarista jelleggel láttatja, mi történt a háború utolsó éveiben, hogyan estek szét közösségek, családok, hogyan hulltak darabokra életek. Az érzelmeknek ez a minimalista jellegű felfestése bár segít abban, hogy a maga csupasz rettenetében lássuk az eseményeket, a lelki folyamatok ábrázolásában azonban néha talán bizony kevésnek bizonyul.

                                                                                                                                       10/8

A könyvért köszönet a Magvetőnek!

Címkék: magvető kováts judit

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr804865913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.