„Látjátok, ő Pálcika, aki pálcika” – és ez ilyen egyszerű.
Darvasi László legújabb mesekönyve róla szól, Pálcikáról, és a kalandjairól, amik… mik is? Hát, csak olyasmik, amik minden gyerekkel megeshetnek. Például kirándulni megy, meg uszodába, néha orvoshoz (mert muszáj), és időnként fura, mégis kézenfekvő kérdéseket tesz fel („… ha van olyan város, hogy Szombathely, akkor olyan miért nincsen, hogy Hétfőhely. Vagy Keddhely?”). És néha fél is (Rémséges álmok), és persze nagyon sokszor elgondolkozik azon, hogy milyen dolgok is vesznek körül bennünket.
És közben lépten-nyomon ismerkedik, mert Pálcikának rengeteg rokona van. Ott van például a karó, azután az oszlop, a rúd, a fakanál, és távoli rokona még a ruhafogas, a kínai evőpálcika és a saslik is. Pálcikasága azonban nem tartja vissza attól, hogy másokkal is jó barátságba kerüljön, például a toronydaruval vagy a görögdinnyével.
A történetek önmagukban is kis üzenetek a sokféleségről és a toleranciáról, mindenesetre a szerző a kissé didaktikusra sikeredett Pálcikaországgal („Szomorú ország az olyan, ahol minden ugyanolyan. De az nem lehet szomorú ország, ahol sok minden van, sok különbözőség, eltérés.”) érzésem szerint biztosra akart menni.
„Pálcika nem szeretett lefeküdni.
Pálcika nagyon úúúúúútált fölkelni.
Aludni viszont szeretett.
Tényleg, ki érti ezt?”
(Darvasi László: Pálcika, ha elindul – Akkor aztán zsupsz!, Magvető, 2012.)
Mindenesetre Pálcikától, miközben éli a saját kis mindennapi életét, nem állnak messze a filozófiai gondolatok, például az elmúlásról vagy a dolgok viszonylagosságáról. („A hegy, nahát, az nemcsak Pálcikánál, de mindennél nagyobb. De amikor Pálcika fölmászik a hegycsúcsra, már ő a legnagyobb. Igaz, onnan, arról a legnagyobbról le is kell jönni.”)
Rövid kis szösszenetekben bontakozik ki előttünk Pálcika mesevilága, melyeket Koncz Tímea illusztrációi tesznek teljessé. Abszolút gyerekre hangolt a nyelvezete, bár nekem kicsit sok volt benne az oké-zsoké meg a bumm, bumm. De azt hiszem, mindez nem számít. Mert, amikor a könyv végére érve megkérdeztem a saját ötéves tesztalanyomat, hogy melyik történet tetszett neki a legjobban, akkor így válaszolt: „Mindegyik tetszett. Újra mesélj el belőle egyet!”
10/7
A könyvért köszönet a Magvetőnek!
Utolsó kommentek