HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) európa (11) Európa (1) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Csikk

Mrs. Capote 2012.06.02. 15:15

Jó másfél évvel ezelőtt olvastam először a Tschick-ről (akkor még így, németesen). A német lapok kritikusai szó szerint el voltak ájulva tőle, a Zabhegyezőt emlegették, meg egekig dicsérték friss és szemtelen nyelvezetét, és rögtön a 2010-es év legjobb német nyelvű regényének kiáltották ki Wolfgang Herrndorf könyvét. Már akkor bíztam benne, hogy majd akad olyan kiadó, aki itthon is ráharap, és hát, láss csodát… minden kívánságom így teljesüljön.

Megmondom őszintén, óriási várakozásokkal fogtam neki a Csikknek, ami soha nem jó, mert az esetek többségében keserű szájízzel hajtom be a könyv lapjait. És annyira jó, hogy most azért nem így történt.

Herrndorf regényének cselekményét alapvetően nagyon egyszerűen össze lehetne foglalni: két kamasz, egy orosz származású bevándorló srác (ő Csikk) és egy, a gazdag szülei által elhanyagolt német fiú (Maik) elkötnek egy ezeréves Ladát, és lényegében cél nélkül nekivágnak a nagyvilágnak. Klasszikus road-regényről van tehát szó, annak nagyjából minden összetevőjével.

Szerzőnk nem találta fel hát a spanyolviaszt, de miért is kellene mindig valami újat feltalálni, különösen, ha ez az anyag nagyon jól formálódik Herrndorf kezei között. A regény legnagyobb erénye az a keresetlen nyelvezet, amellyel a szerző már rögtön az első oldalakon beleránt minket a tizenéves narrátor fejébe. Át lehet élni újra, hogy a felnőttszemmel huszadrangúnak gondolt problémák valójában mennyire életbevágóak egy tinédzser életében. Mert kit izgat a nagy ház, a kerti medence, meg a szuper ruhák (bár ez is csak a felszín, és ha megkapargatjuk, akkor éppen dőlni készül a kártyavár), ha közben az osztály a világ legunalmasabb figurájának tart, és nem hívnak meg a legszebb lány bulijába?

Persze, minden viszonylagos, erre Maik is hamar rájön, főleg, amikor a sokkal reménytelenebb hátterű Csikkel hozza össze a sors. Ez a különbözőség azonban – mint utóbb kiderül – csak látszólagos.

Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.” (Wolfgang Herrndorf: Csikk, Scolar, 2012.)

Ha más-más okokból is, de mindketten kívül állnak az iskolai mikrokozmoszon, melyet az egyik megvetéssel vegyes cinizmussal szemlél, a másik inkább csak egykedvűen. Mind a kettőnek megváltás ez az út: Csikknek esélye nyílik arra, hogy végre emberi (netán baráti) kapcsolatot alakítson ki valakivel, Maik pedig kiszabadulhat a családi házból, amely még úgy is eléggé nyomasztó, hogy két hétig üresen tátong: a fiú anyja ugyanis az elvonón (hivatalosan, szépségfarmon) próbálja összekaparni magát a romjaiból, apja pedig Mona nevű bombázó titkárnőjével kéthetes „üzleti megbeszélésen” vesz részt.

A két fiú kiszakítva addigi környezetéből – különösen igaz ez Maikra – teljesen új szemmel csodálkozik rá a világra, és tapasztalja meg a saját bőrén, hogy nem feltétlenül úgy vannak a dolgok, ahogy mondjuk a felnőttek annak idején elmesélték. Nagyjából „ez volt a legizgalmasabb és legklasszabb hét egész eddigi életemben”, mondja Csikk, és ebben lényegében mind a ketten egyetértenek.

Mert menetközben persze az is kiderül, hogy a szülők, a tanárok, az iskolatársak által kidomborított és kettejük viszonyában többször (persze toleráns felnőttek lévén csak a négy fal között) felemlegetett különbség a valóságban mennyire nem állja meg a helyét. Csikk családját például egy helyen lényegében „valamiféle antiszociális, csöves szarként” jellemzik. „Aztán előállt a fazon az ifjúságvédelemtől, aki meglátogatott minket otthon, és elmondta, micsoda kőgazdag szülői házból származom, és hogy ott elhanyagolt és lezüllött állapotban leledzem, és az én családom végeredményben szintén egyfajta antiszociális szar.”

Herrndorf nagyon jól árnyal, és még csak véletlenül sem esik bele a közhelyek és totális végletek csapdájába. A felnőttek se mind fafejűek nála (mint sok tinikről szóló filmben vagy akár könyvben is), sőt vannak, akik nagyon is viccesen reagálnak a kamaszok időnként akár saját maguk számára is nehezen magyarázható tetteire (gondolok itt például az éjszaka közepén felcsörgetett pasasra).

A csak látszólagos könnyedséggel odavetett mondatokból építkező szöveg nagyon okosan és, azt gondolom, nagyon nagy érzékenységgel bontja ki, mit is gondol Maik és Csikk a barátságról, a szerelemről, vagy akár a halálról. Mindezt ráadásul úgy, hogy egy percig sem lesz csöpögős, kínos vagy mondjuk erőltetett. A legjobb talán az egészben, hogy Herrndorf megkímél minket az univerzális nagy igazságoktól, és nem akar semmiféle nehezen emészthető tanulságot letuszkolni a torkunkon. Ugyanolyan komolyan veszi az olvasóit, mint ahogy komolyan veszi saját regénye szereplőinek is – mások szemében akár csip-csup – problémáit.

Ugyanakkor nem is megy nagyon mélyre. Nem megy el a végsőkig (vagy még azon is túl), kesztyűs kézzel bánik szereplőivel, még akkor is, ha a kaland a kórházban, végeredményben pedig a bíróságon ér véget. Ha összességében kellene jellemeznem a könyvet, azt mondanám, kellemes. Herrndorf ugyanis nem vágja a szikéjét csontig, hogy fájjon: az önvizsgálat elmarad, a pellengérre állítottak megnyugodva hátradőlhetnek, de ami a legfurább, hogy mintha a végére magának a címszereplőnek a kezét is elengedte volna a szerző, némi hiányérzetet hagyva ezzel maga után.

Mindent összevetve azonban úgy gondolom, hogy a Semmi mellett a Csikk lehetne az a könyv, amelyet nagyon jól be lehetne passzintani az iskolai kötelezők közé. Az irodalmi kánonba bebetonozott, ám egy tizenévesnek gyakran keveset mondó, az ő gondolatait, érzelmeit kevésbé megmozgató szerzők mellett így legalább esélyt kaphatna egy-egy kortárs regény is. Csak úgy, a változatosság kedvéért…  

                                                                                                                            10/8

Címkék: scolar kiadó wolfgang herrndorf

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr194561251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erzsébet Fazakas 2016.09.11. 19:19:32

Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek" titulált írás inkább a kritikusokat és a pszichológusokat érdekelheti.Elolvastam és túl azon,hogy a trágár nyelvezete nem jellemző a gyerekek nagy részére,valami iszonyatos nihilt közvetít,ami letaglózott.Mi az ,amit nyer a gyerek,ha mégis elolvassa? Mi az,amiért fel kell venni a 12-13 évesek kötelező olvasmányai közé? Mert ez a divat?Mert ha a német kritikusok egy része ájuldozik tőle?