HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Pacsirta

Mrs. Capote 2012.05.30. 08:00

Nem hiszem, hogy van még olyan mondat, amit nem írtak le erről a regényről, így a szokásos recenzió helyett inkább csak néhány kósza benyomást rögzítenék.

Az első és legfontosabb talán a titok: mi az oka, hogy az 1924-es megjelenésű Pacsirta nyelvezete közel egy évszázad után is ennyire frissnek és mainak hat? Talán az, hogy Kosztolányi prózája mentes bármiféle sallangtól vagy magára húzott irodalmiaskodástól. Biztos kézzel irtott ki a szövegből minden fölösleges, a szöveget megterhelő, lehúzó szószerkezetet.

Legalábbis így képzelem.

Kosztolányi egyébként Írás az írásról című cikkében, amely 1933-ben a Pesti Hírlapban jelent meg, így vélekedik:

„Ha valaki elcsépelt, érdektelen, ködös dolgokat közöl gyarlóan, zavarosan élvezhetetlenül, azzal vigasztalja magát, hogy ’mély’. Mi legyünk szerények. Mindazt, ami lüktet bennünk, hozzuk lelkünk fényes felületére, hogy érzéki és megragadható legyen, mint az élet, a bonyolultat fejezzük ki lehetőleg egyszerűen, a homályost lehetőleg világosan, s hadd higgyék, hogy csak szellemesek vagyunk.”

– Nem alszom – mondta Ákos hepciásan. – Azért sem alszom. Most végre beszélni akarok.
– Hát beszélj.
– Mi őt nem szeretjük.
– Kik?
– Mi.
– Hogy mondhatsz ilyent?
– Igenis – kiabált Ákos, és kezével az asztalra vert, mint előbb. – Gyűlöljük őt. Utáljuk.
– Megőrültél? – kiabált az asszony, ki még mindig az ágyban feküdt.
Ákos pedig, hogy kihozza sodrából feleségét, és megbotránkoztassa őt, egyre emelte hangját, mely megbicsakolt, rikácsolt.
– Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt, úgy, mint most. És azt se bánnánk, hogyha szegény akár ebben a pillanatban meg...
Nem mondta ki a szörnyű szót. De így még szörnyűbb volt, mintha kimondta volna.
” (Kosztolányi Dezső: Pacsirta, Európa Könyvkiadó, 2007.)

A Pacsirtában csak látszólag történnek a felszínen az események, igaz, a külső ingerek (így az ebéd a Magyar Királyban, a színház, a kártyaparti) mind-mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy az öregek lekaparják szemükről az egyre vastagodó hályogot, és szembenézzenek azzal, hogy mivé is lettek önként vállalt társas magányukban. Mert azért, hogy idáig fajultak az események, csak részben a csúnya és mások előtt szégyellt Pacsirta tehet.

A szülőknek és a lánynak is kényelmesebb azonban a másikra hárítani a felelősséget, és közben úgy tenni, mintha nem lenne, ami boldogabbá tenné őket, mint a napi rutin, és a tökéletes izoláció. És észre sem veszik, hogy elzártságukban, és a külvilág dacos elutasításában a saját lelkük és személyiségük is torzul. Könnyebb elviselni az életet, ha annak csak a nekik tetsző szeletét látják meg, még ha ez egy totálisan hamis képet is feltételez.

Az egyik legjobb példa erre, amikor Vajkay a kártyapartiról hazafelé jövet belebotlik a málnaszörpöt iszogató Cifra Gézába, akiben valaha – vélhetően alaptalanul – lányuk lehetséges jövendőbelijét látták a szülők. Az ittas Vajkay kimondottan goromba a fiatal férfival, köszönését sem fogadja. Az esetet azonban így meséli később a feleségének:



„– Te – mondta jelentősen –, megint láttam.
Az asszony tudta, kiről van szó.
– Igen?
– Ott ült a Baross kávéházban. Köszönt.
– És te?
– Visszaköszöntem. Hogy ne higgye. Ivott.
– Már iszik is – biggyesztette el száját Vajkayné.
– Mindig mondtam – szólt Ákos –, hogy nem lesz jó vége. Rossz bőrben van. Nem él az soká.


A szülők számára talán nem is az a valódi tragédia, hogy lányuk távolléte alatt végre-valahára szembenézni kénytelenek az igazsággal, és talán még az sem, hogy ezután ennek tudatában kell tovább élniük szürke, lapos életüket. Mindezeknél valószínűleg sokkal fájdalmasabb, hogy a sértődöttségből, szégyenből és kispolgári gőgből emelt képzeletbeli – ám nagyon is valós következményekkel bíró – börtön kulcsát ők maguk hajították jó messzire.

Az igazi tragédiákhoz néha nem kell sok. És valószínűleg ez az, amit nagyon jól megragad Kosztolányi, akinek prózája a hangzatos nagyjelenetek helyett jelzésértékű mozzanatokkal, elejtett szavakkal, megvillanó szemekkel, apró rezzenésekkel érzékelteti csupán az udvarias felszín alatt forrongó indulatokat.

                                                                                                                          10/10


 

Címkék: európa kosztolányi dezső

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr764553726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.