HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Henrietta Lacks örök élete

Mrs. Capote 2012.03.21. 16:00

Tulajdonképpen már a kezdet kezdetén zavarba vagyok, nem nagyon tudom, milyen műfaji kategóriába gyömöszöljem Rebecca Skloot könyvét… Nem mintha kellene, de mégis… Irodalmi infotainment, dokumentarista vagy oknyomozó alkotás, tudományos vagy tényirodalom? Nem jó egyik sem, valahol azonban mégis mindegyik igaz rá.

Kezdjük ott, hogy a Henrietta Lacks örök élete nem kitaláció, hanem nagyon is valóságos alapja van. A címben szereplő nő méhnyakrákban halt meg 1951-ben Baltimore-ban. Gyógykezelése alatt a megkérdezése (és így a hozzájárulása) nélkül mintákat vettek tőle, rákos és egészséges sejteket.

A kutatók akkor már régóta foglalkoztak a sejtek laboratóriumi szaporításával, nem túl sok sikerrel. A HeLa-sejtekkel azonban más volt a helyzet, és a kutatóorvosok, no meg az erre szakosodott cégek, hamarosan már nem kevés pénzért adták-vették, csereberélték a sejtekkel teli fiolákat. És...

Nemsokára megszületett egy élő emberi anyaggal kereskedő, többmilliárdos üzletág.”

Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a sejtek a szó szoros értelmében forradalmosították a kutatást, így egyebek között hozzájárultak olyan betegségek jobb megismeréséhez, mint a Down-kór, a Turner-szindróma, a gyermekparalízis vagy éppen a rák, de kísérleti jelleggel felhasználták őket az atom- és űrkutatásban, a gyógyszer- és kozmetikai iparban is.

Igaz, a család mindeközben nem is sejtett semmit. Sőt, sokáig a kutatók nagy része sem volt tisztában azzal, hogy a HeLa név kit takar. Csak valamikor a hetvenes években kezdett kipattanni a dolog, és Henrietta Lacks gyerekei ekkor voltak kénytelenek szembesülni azzal, hogy húsz éve halott anyjuk sejtjeit milliárdszámra használják fel a világ számos pontján a kutatók.

A Lacks-leszármazottak többségének fájt az is, hogy miközben a HeLa-sejtek szaporítása és kereskedelme az ezzel foglalkozó vállalatoknak szép profitot jövedelmezett, addig nekik gyakran még orvosi kezelésre sem futotta. Arról nem is beszélve, hogy a sajtóban hosszú-hosszú évekig torz információk és féligazságok jelentek meg az anyjukról.

Rebecca Skloot tehát igazán nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy megpróbálja felgöngyölíteni a Henrietta Lacks-ügyet. Nem kevés munkájába telt, mire rávette a bizalmatlan családtagokat, hogy megnyíljanak előtte, a dolog szakmai-tudományos hátterének felfestéséről már nem is beszélve.

A Collier cikkének megjelenésétől a hetvenes évekig a HeLa-sejtek gazdájára leggyakrabban Helen Lane-ként hivatkoztak, olykor pedig Helen Larsonként, Henrietta Lacksként azonban sohasem. Épp ezért a családjának fogalma sem volt arról, hogy Henrietta sejtjei még élnek.” (Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete, Park Könyvkiadó, 2012.)

A könyv tulajdonképpen egyfajta irodalmi hibridnek tekinthető: a szerző olvasmányosan, a didaktikus csapdákat ügyesen kerülgetve avatja be olvasóit a sejttudományba, az ezzel összefüggő orvosi, etikai, jogi ügyekbe. Súlyos kérdéseket vet fel a kutatók eszközeiről, céljairól, erkölcseiről vagy adott esetben erkölcstelenségeiről, a tudomány és az üzlet összefonódásáról. (Ezzel kapcsolatban mindenesetre eléggé elgondolkodtatóak Baruch Blumberg Nobel-díjas virológus szavai, melyek szerint „Az ember véleménye az orvosi kutatás elüzletiesedéséről attól függ, hogy ő maga mennyire érintett.”)

Mindezekkel párhuzamosan pedig a szerző lépésről-lépésre felgöngyölíti Henrietta Lacks életének apró mozzanatait, halálának körülményeit, és azt, hogy a gyerekei hogyan tudták vagy nem tudták feldolgozni az anyjuk halálával járó veszteséget, a gyógykezelést végző orvosok etikátlan (igaz, az akkori törvények szerint korántsem illegális) tevékenységét, és a HeLa körüli felhajtást.

A személyes történet kibomlásával egy másik is kibontakozik, mégpedig az ötvenes évek Amerikájáé, ahol még teljesen természetes volt a faji elkülönítés és a diszkrimináció (ja, hogy még nem mondtam volna? Henrietta Lacks fekete rabszolgák leszármazottja volt, és rövid élete során ő maga is a dohányföldeken dolgozott, ugyanazon a vidéken, ahol az ősei is annak idején). 

A hátrányos megkülönböztetés ekkor még az egészségügyben is mindennapos volt. Később például több tanulmány is kimutatta, hogy a feketéket későbbi stádiumban vették fel az egyes osztályokra, mint a fehéreket, kevesebb fájdalomcsillapítót kaptak, és nagyobb volt körükben a halálozási arány. Az különösen bizarr, hogy még a holttesteket is szegregálták, így Henrietta Lacks teteme halála után a „színes bőrű halottak hűtőkamrájába” került. A könyvből mindemellett kiderül az is, hogy Crownsville-ben, az egykori „Néger Elmegyógyintézetben” hogyan kísérleteztek a feketékkel, és milyen embertelen körülmények között tengődtek ott sok százan.

Rebecca Skloot nagyon alapos könyvet akart írni, és ez sikerült is neki. Nagyon profi, nagyon pontosan adagolt (valószínűleg, ahogy az egyetemi kreatívírás-nagykönyvekben meg vagyon írva).

Ügyesen vegyítette a múlt és a jelen eseményeit, és ötvözte ezeket a téma tudományos hátterével. A könyv minden lapjáról süt, hogy oldalak ezrein és beszélgetések százain lehet túl, és a lehetőségeihez képest valóban minden követ megmozgatott a közel félévszázaddal ezelőtti, és az azóta eltelt időszak eseményeinek rekonstruálása érdekében. És bár mindent megtett, hogy a laikus számára is kellően érthetővé és emészthetővé tegye a sejttudományt, én a magam részéről ezt mégis néha kicsit soknak éreztem, és inkább szívesebben merültem volna még mélyebbre a hús-vér szereplők életében.

                                                                                                                             10/8


A könyvért köszönet a Park Könyvkiadónak!

Címkék: park könyvkiadó rebecca skloot

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr644330872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.