Horváth Károlynak nincs választása. Mióta elvitték a szomszéd Hajagos-fiút, nincs se éjjelük, se nappaluk, a feleségével azon rettegnek, mikor viszik el az ő fiukat, Bélát is. Bár pontosan nem tudják, mit csinált Béla 1956 októberében, hiszen beszélni nem hajlandó róla, de az bizonyos, hogy a forradalom alatt két teljes napra eltűnt több környékbeli sráccal együtt. Köztük volt a Hajagos-gyerek is.
Horváth Károly maga miatt sose menne. A gyereke miatt azonban úgy érzi, nincs más választása. Így történik, hogy a Horváth-család 1956 őszén a legnagyobb titokban maga mögött hagyja a várost, az országot, majd az egész kontinenst. Sokan tettek így akkoriban.
Horváth Károlyék úticélja azonban a többséggel ellentétben nagyon is világos. Amerikába mennek, ahol Károly bátyja, Miska sok évvel ezelőtt megvetette a lábát. Ritkás leveleiből, fotóiból kiderül, hogy jól megy sora, a nagy amerikai autó mellett feszítő férfi egy másik élet ígéretét sugallja feléjük. Ekkor még.
A Második Avenue a magyarok utcája (is) New Yorkban. Itt telepedik le az öttagú Horváth-család, itt kezdi meg küzdelmes és vívódásokkal teli amerikai mindennapjait.
„Piszkos volt ez az avenue, ez ötlött szembe elsőnek, szemetet sodort a szél a járdákon, az úttesten, elhajított újságlapokat, üres bádogkannákat görgetett. Szürke szemeteskannák sorakoztak a járdaszélen, tetejük félig lecsúszva, a szemét kihullott belőlük a járdára. Tört üveg, banánhéj, papírrongy. Még ócska, kifordult belű kanapét is láttak a járdaszélen, ott állott, szemérmetlenül mutatva csúf sebét.”
A Második Avenue azonban ennél mégiscsak több, hiszen az újrakezdés, a második esély ígéretét hordozza magában. A kérdés az, hogy az újonnan jöttek tudnak-e, akarnak-e élni ezzel a lehetőséggel. Sokan ugyanis nem tudnak. Az otthon körülrajongott színészóriás itt elveszetten ténfereg, a nagy magyar író soha nem találja helyét. Mindenki a nagy lehetőségre vár. És aztán valakinek sikerül, valaki azonban végérvényesen alábukik.
| „Jött Mari, és felsúrolta a konyhát, és jött az asztalos, bútort csinálni itt, Amerikában, cipőt a cipész, sodronyt a kárpitos, könyvet nyomott a nyomdász, házat épített a kőműves, gépet szerelt a mekenik, hidat feszített a folyó fölé a bridzsmékör, jöttek mind. Miért jöttek? Erre is felel az Amerikai Nyelvmester a megfelelő fejezetben. Aj hop tu du bedör de-r. Remélem, hogy ott jobb lesz nekem. Miért, miért?” (Halász Péter: Második Avenue, Park Könyvkiadó, 2011.) |
Halász Péter könyve mindannyiukról szól: az amerikai magyar emigráció névtelen és nevesített alakjai egyre-másra bukkannak fel a kötetben. Útkeresésük, küszködésük, csalódottságuk, reményeik már-már azonosak, jóllehet történeteik nagyon is különbözőek. Az integráció nehézségei, a második generáció leválása, eltávolodása, valamint az efölötti fájdalom, az óhaza utáni honvágy, az új haza iránti hála és értetlenség mind-mind jelen vannak az amerikai magyarok, így Horváth Károlyék életében is.
Okosan szerkesztett, lebilincselő könyv a Második Avenue, amely a számos szereplő felvonultatása ellenére sem esik szét darabjaira. Nincsenek benne nagy irodalmi flikk-flakkok, mégis élmény olvasni. Alapvetően lineáris a cselekményvezetése, igaz, az utolsó harmadban a szereplők emlékei vissza-visszatérő tudatfolyamok formájában megállíthatatlanul törnek utat maguknak, befurakodnak az emigránsok hétköznapjaiba, álmaiba, gondolataiba. Egyik legmarkánsabb példája ennek talán az esküjelenet.
„– … és ezt a kötelezettséget szabadon, minden fenntartás nélkül vállalom. Isten engem úgy segéljen.
Az ember emlékezik. Az a baj. Húsz év múlva, harminc év múlva, amíg él. Az ember emlékezik. Az a baj. Az a baj. Az a baj.”
Számomra nagy kérdés persze, hogy akit nem érdekel annyira az amerikai történelem, az amerikai-magyar kapcsolatok története, mint mondjuk engem, az hasonlóképpen érez-e. Ezt nem tudhatom, mindenesetre nekem ez eddig az év legjobb olvasmányélménye. Ha lenne olyan, hogy a hónap könyve, akkor a Második Avenue nálam gondolkodás nélkül megkapná ezt a címet.
10/9
A könyvért köszönet a Park Könyvkiadónak!
Utolsó kommentek