HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Láthatatlan híd

Mrs. Capote 2012.01.22. 16:30

Eleve kicsit bizalmatlan vagyok a nagy marketingkampánnyal felvezetett könyvekkel szemben (hogy a marketingesekkel szemben hogyan érzek, az megint egy külön történet). A Láthatatlan híd azonban kapott a recenzensektől hideget-meleget, ez pedig épp elég volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat.
Azt maga Julie Orringer is többször elmondta, hogy a könyv cselekményét saját családjának a megpróbáltatásai inspirálták. Így a regénybeli Lévi András alakjában, aki a történet kezdetén fiatal, nagyreményű építészhallgatóként érkezik meg a francia fővárosba, mondhatni, Orringer nagypapája elevenedik meg. A regény az ő figurája köré szerveződik, habár valamelyest rálátásunk van a másik két fivér, Tibor és Mátyás életének alakulására is.

Történetünk kezdetén nagyjából a harmincas évek közepén járunk: Andrást a mindennapi egzisztenciális gondok ellenére hamar beszippantja Párizs, és tulajdonképpen minden esélye megvan arra, hogy tanulmányai végeztével sikeres építészként élje világát. Vízumát azonban nem hosszabbítják meg, így hamar ismét Magyarországon találja magát. A fiatal férfi élete egy csapásra rémálommá válik. Többször is munkaszolgálatra hívják be, szeretteitől elszakítják, emberi mivoltában nap mint nap megalázzák, és életét gyakran csak a vakszerencsének köszönheti.

Orringer grandiózus regényben akarta megörökíteni családja történetét, még úgy is, hogy a beleszőtt szerelmi szál bevallottan fiktív. Látszik, hogy alapos kutatómunkát végzett, és a családi visszaemlékezések rögzítése mellett a levéltári kutakodástól sem sajnálta az időt.

Az arányok valahol mégis elcsúszni látszanak: a párizsi szcénában például végig az volt az érzésem, hogy az csupán András és Klára túlcsorduló szerelmi románcának aláfestését szolgálja. Ebben a részben Polaner megverésén kívül kevés olyan momentum van, ami arra utalna, hogy valami igazán fenyegető készül Európában, és hogy valami végérvényesen megváltozott vagy megváltozóban van, nem csak Franciaországban, hanem az egész kontinensen. Ezzel szemben András és Klára szenvelgése hosszú-hosszú oldalakon keresztül burjánzik, ami nekem személy szerint a végén már a könyökömön jött ki. Egy erős szerkesztői kéz sokat tehetett volna az egyensúly helyrebillentése érdekében.

Ezenkívül volt egy-két olyan incidens a könyvben, ami némi szkepszist ébresztett bennem. A csendőrös jelenetet Pável is kivesézte már egyszer. Amennyire én tudom, a csendőrök a vidék rendfenntartói voltak, de ha el is fogadjuk, hogy ezek a csendőrök éppen a belváros szívében teljesítettek szolgálatot, azt azonban mégis túlzónak tartom, hogy Horthynak ebben az időben jobb dolga nem akadt, minthogy a zsidó származású táncosokat eltávolítsa az Operaházból. És ha még így is történt, hogy lehetett akkor, hogy – maradva a regény cselekményénél – évekkel később a szintén zsidó Novák Zoltán került ugyanennek az Operaháznak az élére… Némi ellentmondást érzek ebben.

Az volt az érzése, hogy kilépett az idő áramlásából – mintha ennek a háznak a küszöbét átlépve Tiborral egy egészen másfajta Budapestre kerültek volna, ahol az autók helyett szekerek járnak, az utcán nem elektromos, hanem gázlámpa ég, a nők nem térdig, hanem bokáig érő szoknyát viselnek, még a földalatti sem jár, a háborús híreket kiradírozták a Pesti Napló oldalairól. Az idő szövetéből egy isteni sebészkéssel kimetszették a huszadik századot.” (Julie Orringer: Láthatatlan híd, Libri Kiadó, 2011.)

Ugyancsak a fikciós kategóriába kerül nálam az, hogy a munkaszolgálat során két olyan magas rangú tiszt is akad, akinek megesik a szíve Andráson és társain, és kisebb szívességekkel könnyít mindennapjaikon. Ámbátor nem akarom kétségbe vonni, hogy a valódi túlélők között akadt, aki ténylegesen megemlékezett ilyen esetekről (fura dolog a háború, és nyilván fura dolgokat hoz ki az emberekből), mindenesetre a regényben szembetűnő volt, hogy mindig akad egy-egy empatikus százados, aki a veszélyekkel dacolva segít a munkaszolgálatosoknak.

Azon azonban már tényleg fennakadtam, amikor az egyik regénybeli túlélő arról mesélt, hogy Szibériában mínusz hetven fokban húszdekás kenyérfejadag mellett napi tizenhét órát dolgoztak. Utánanéztem: eddig a leghidegebbet a Déli-sarkon mérték, mínusz nyolcvankilenc fokot. Ennek ismeretében finoman is szólva nehéz elképzelni, hogyan tudna valaki mínusz hetven fok mellett tizenhét órát dolgozni…

És ezek csak a ténykérdések. Ennél sokkal bosszantóbb, hogy miért van az, hogy a könyvben az egyik női szereplő egyszer szőke (76.o.), másszor sötétbarna hajjal szerepel (205.o.), vagy mi az oka annak, hogy a Gerbeaud nevét nem sikerül helyesen leírni (330. o.). Arról nem is beszélve, hogy hogyan szerepelhet az alábbi mondat (ráadásul fejezetnyitóként) egy írásműben: „Az Anyában huszonhat színész játszott, kilenc nő és tizennyolc férfi.” (69.o.) Most komolyan – nem volt senki, aki egy sima összeadást elvégezzen?

Lehet azt mondani, hogy minek akadok fenn ilyen apróságokon, a dolog azonban nálam másképp működik: bármi, hangsúlyozom, bármi, ami megakaszt az olvasás folyamatában, az olvasás élvezetéből, ha úgy tetszik, gyönyörűségéből vesz el. Ez pedig különösen akkor bosszantó, ha egy kis odafigyeléssel ki lehetett volna iktatni a fentihez hasonló hibákat a szövegből.

Összességében magával ragadó történet kerekedett a Láthatatlan hídból, és biztos vagyok benne, hogy ha a mai kaotikus filmviszonyok mellett lesz rá pénz, akkor jó filmet is lehet(ne) belőle csinálni. Egy kérlelhetetlen, éles szemű szerkesztő azonban a mostaninál sokkal feszesebb művet is kihozhatott volna belőle, ami mind a könyv utóéletének, mind az olvasóknak jó szolgálatot tett volna.

                                                                                                                         10/7

Címkék: julie orringer libri kiadó

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr783705036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2012.01.23. 09:15:21

haha, agyvérzést kapok, ha a tönbi baromságát is meglátom, most már tényleg örvendezek, hogy csak a feléig bírtam.
(Szibéria stimmelhet, de bőven elég lett volna -40 fokot írnia, elég hüJe h még itt túlzott)

Mrs. Capote · http://gerincrevagva.blog.hu/ 2012.01.23. 09:31:14

@Pável: mínusz hetven simán lehet Szibériában, csak az a fura, hogy egy alultáplált ember tizenhét órát kibírna-e munkával ilyen körülmények között. számomra ez egyszerűen felfoghatatlan...

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2012.01.23. 09:34:34

Gulág beszámolók szerint igen

Mrs. Capote · http://gerincrevagva.blog.hu/ 2012.01.23. 09:57:31

@Pável: egyébként biztos vagyok benne, hogy ezt a részt valamilyen szubjektív beszámolóra alapozta, a dolog ettől számomra még mindig felfoghatatlan. ha valaki azt írja, hogy mínusz tíz fokban kellett tíz órát dolgoznia, nekem már az a szörnyű kategóriában van, a mínusz hetvenet egyszerűen túlzónak éreztem. de ha volt ilyen, akkor azzal nem nagyon tudok vitatkozni. nem is akarok.

elod72 2012.03.08. 13:04:45

Erdekes eset ez a konyv. Tobb skalan is kellene pontozni. Irodalmi teljesitmeny szempontjabol nalam maximum 5/10. Ennek ellenere erdemesnek tartanam felvenni a kozepiskolai kotelezok koze (alliteracio). Van egy skala, amin a maximumot hozza, csak ezt nagyon nehez megfogalmazni. Most nem is teszek ra kiserletet :-)

PS: Erdemes lenne osszevetni Diane Pearson Csardasaval. Meg a Napfeny izevel.

Mrs. Capote · http://gerincrevagva.blog.hu/ 2012.03.08. 23:13:42

@elod72: a Pearson-féle Csárdással szemeztem egy időben, de még nem jutottam el addig, hogy el is olvassam. milyen?

elod72 2012.03.09. 08:41:00

@Mrs. Capote: A vege fele jarok, igy egyelore meg nem akarok a minosegrol nyilatkozni. Ugy kezdodik, mint egy Courths-Mahler, aztan az elso vilaghaboruval veget er ez az idill, a konyv pedig erdekesebbe valik. Mig a lathatatlan hid a zsido - nem zsido vonalon durvan osztotta kette a szereploit, addig a Csardasban vannak zsidok, akik nem elik meg zsidosagukat, felig zsidok, akik nem is ertik, mi lenne ezzel a gond, es egyeb magyar arisztokratak, akik koze az elobbiek "felemelkednek", meg magyar munkas/parasztok, akik koze "leereszkednek". A kep sokkal arnyaltabb, es ez nalam meger egy piros pontot.