HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) európa (11) Európa (1) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Imágó

Mrs. Capote 2011.09.16. 14:37

A huszadik század Szovjetuniója nem kedvezett az imágóknak, az önálló, tudatos, a döntéseikért és tetteikért felelősséget vállalni képes és akaró egyéneknek. A szovjethatalom rövid távon eltakarította a szabálytalanokat, a másképp gondolkodókat, majd hasonló sebességgel eltávolította a porondról magukat a „takarítókat” is. Az ember időnként jobban járt, ha még a saját szemének sem hitt.

Így történhetett, hogy a hivatalos történetmesélés szerint Sztálin temetésén természetesen nem tapostak halálra senkit sem a tömegben, és képtelenségnek tüntették fel azt is, hogy ezerkilencszázhatvannyolcban bárki nemtetszését nyilvánította volna a szovjet fővárosban a csehszlovák bevonulás miatt – aki mást állított, az hamar a Lubjanka valamelyik cellájában találhatta magát.

Aki tehette, befelé élt. Így tett – habár a kezdet kezdetén még korántsem tudatosan – Ljudmila Ulickaja Imágójának három hőse is: a költő Miha, a zenész Szanya és a fényképész Ilja. A művészet volt a menedékük, az igazi otthonuk, ahol nem voltak közös lakásba kényszerített és egyetlen konyhán osztozkodni kénytelen idegenek, a párt szólamait harsogó anyák, és a messzi távolból időről-időre feltűnő apák, ahol nem voltak az ember nyakára járó körzeti megbízottak, sem a KGB illetékeseit néhanapján helyre kis jelentésekkel ellátó ismerősök.

Történetünk elején azonban gyerekek még, három jóbarát, akiknek élete az új irodalomtanár, Viktor Juljevics megjelenésével vesz éles fordulatot. Ő az, aki az „ellopott levegőt” hozza vissza ezekbe a sivár gyerekhétköznapokba, a hányingerkeltő valóságba, aki Puskint, Paszternakot, Kuzmint vagy ha úgy adódik, Vjazemszkijt szaval nekik, és elviszi őket a város azon szegleteibe, ahol az írók, költők egykor a macskaköveket koptatták. Juljevics érdeklődéssel szemléli tanítványait, és próbálja elkapni azt a pillanatot, amikor ezek a gyerekemberek végre átlépnek „valamely kulturális állapotba, az erkölcsileg felnőtt életbe”.

Viktor Juljevics ugyanis nagyon is tisztában van azzal, hogy a Szovjetunióban ez a folyamat korántsem természetes („Miska, azt te is elismered, hogy bábok, kifejletlen emberek, kamaszok társadalmában élünk, akik felnőtteknek álcázzák magukat?”), és tanítványai is csak sok évvel később, gyakran tragikus körülmények közepette döntenek úgy, hogy le akarnak végre számolni a bábléttel. („Rendelkezni magammal – ez jelenti azt, hogy felnőttnek lenni. Az egoizmus pedig kamaszos tulajdonság. Nem, nem akarok tovább kamasz lenni…”)

Mennyi vers! Mennyi vers volt akkoriban! Nem volt Oroszországnak még egy ilyen időszaka, sem az előtt, sem az után. A versek kitöltötték a légüres teret, ők maguk váltak levegővé. Lehet, hogy úgy, ahogyan a költő mondta: ’lopott’ levegővé. Mint kiderült, egy költő legnagyobb elismerését nem a Nobel-díj jelentette, hanem az, hogy ezekre a zizegő, vékony lapokra legépelték vagy kézzel átmásolták a verseit, hibásan, elütésekkel, alig kivehető betűkkel: Cvetajeva, Ahmatova, Mandelstam, Paszternak, Szolzsenyicin és végül Brodszkij.” (Ljudmila Ulickaja: Imágó, Magvető, 2011.)

Zűrzavaros, kegyetlen évek ezek, amit kiválóan tükröz a könyv belső szerkezete is. Az Imágó ugyanis nem egy időben és térben lineáris haladó regényfolyam, hanem sok apró elbeszélés szövedéke, kismillió mellékszereplővel, akik a történet folyamán teljesen váratlanul bukkannak fel újra és újra. Életútjaik elválnak, majd ismét találkoznak: a szovjet társadalom ( a nagyon is kézzelfogható) és az akkori politikai és irodalmi underground alakjai sorra felvonulnak, egymáshoz csapódnak, hogy azután ugyanolyan gyorsan le is pattanjanak egymásról.

Néha egy-egy tárgy az a kapocs, amely összeköti az egyébként sem sorsukkal, sem múltjukkal vagy jövőjükkel nem rokon embereket. Ilyen tárgy lehet az az agyonnyúzott Nabokov-kötet, amelyet annak idején egy Oroszországba emigrált német zsidótól koboztak el, majd egy szovjet tábornoknál, később titokban egy egyetemi docensnél landolt, és amely – miután egy házkutatás során ismét lefoglalják – kész eseménycunamit indít el.

Ulickaja írja az egyik mellékszereplőjéről, hogy „olyan országban élt, ahol sokáig kell élni”. Ha kellően sokáig élt az ember, ha fizikailag és lelkileg nem tört meg teljesen, ha túlélte a Bajszost, a Kopaszt meg a Bozontos Szemöldökűt, talán megadatott neki, hogy egy kicsit még élvezze az életet. A három jóbarát közül ez nem mindenkinek sikerült, a művészet nem nyújtott igazán menedéket, hiszen kibontakozni igazán egyik sem tudott, a láger, az állandó fenyegetettség, a bábállapotba kényszerítés, legalábbis az erre tett folyamatos kísérletek, pedig szinte mindhárom férfit valamilyen drasztikus lépésre sarkallják. Kivétel nélkül nagy árat fizetnek az imágólétért, a szovjethatalom ugyanis sem a báboknak, sem a kifejlett egyedeknek nem kegyelmezett.

                                                                                                                           10/10


A könyvért köszönet a Magvetőnek!

Címkék: magvető ljudmila ulickaja

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr233231828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása