HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

Elsők és utolsók

Mrs. Capote 2011.08.31. 13:53

Tízévesen az ember még nem nagyon feszegeti a határokat (alapesetben addig még van néhány év), nem különösebben keresi az okokat, miérteket, hogyanokat. Tízévesen mi sem nagyon firtattuk, hogy miért nyúznak minket az orosszal, mint ahogy nem különösebben feszegettük azt sem, hogy miért nyüstölnek a szorzás-osztással, vagy miért kell orrvérzésig a tollbamondást gyakorolni. A rendszerváltás azután hamar elsöpörte a kötelező oroszórákat, akárcsak a gondosan válogatott levelezőpajtásokat, a „nyikto nye átszusztvujet”-et vagy a „ki tud többet a Szovjetunióról” versenyeket.

Az akkor már recsegő-ropogó, ezer darabra hulló Szovjetunió nem tudta belopni magát a diákszívekbe (se), az úttörőnyakkendők meg szögre kerültek, az addigi orosztanárok pedig nyelvi gyorstalpalókon küzdöttek a felszínen maradásért.

A katonacsaládok azután összepakoltak, a merészebbje nyugatra lépett, a nagymasnis natasák és szüleik azonban hazaköltöztek, az üresen hagyott laktanyalakások falain pedig még sokáig feltépett sebekként tátongott a sebtében leszerelt falikarok, mosdók, csapok hűlt helye.

A szovjet máz szép lassan leolvadt erről az óriási keleti tömbről, heterogén, kusza halmot hagyva maga után (csak annyit mondok: FÁK). A szovjet embertípus megrogyott, szépen hazavánszorgott, majd otthon a négy fal takarásában újra az lett, ami: örmény és azeri meg grúz, üzbég, és persze orosz meg zsidó.

A hivatalos szovjet történetmesélésben azonban a fényes arcú kolhozparasztoknak, a fémipari sztahanovistáknak vagy a szocialista jövő felvirágoztatásán fáradozó munkásnőknek nem volt nemzetiségük, nem voltak meghitt családi történeteik, vagy éppen undok rokonaik. Az anyjuk nem adott gyöngykásalevest idegeneknek, kislányként nem feküdtek le pénzért sánta férfiakkal, testvéreik nem kergették ki őket a világból, nem imádták és gyűlölték egyszerre a rendszer álságos mindennapjaiba belerokkant férjeiket.

Ulickajának az Elsők és utolsókban felvázolt szovjet valósága egy másik alternatív valóságot tár elénk, aminek nem sok köze van a Magyarországon több mint négy évtizedig „ideiglenesen állomásoztatott” csapatok sulykolta, a csillogó szemű úttörőkkel példálózó orosz tankönyvek sugallta, vagy az SZKP párt- és irodalmi korifeusai által otthon terjesztett hivatalos Szovjetunió-képhez.

„A részletekre is kiterjedő egyetértés teljes volt közöttük, mivel Szimka, amint részben kiagyalt hányattatásairól mesélt, virtuózan kikerülte a valós eseményeket, és hol kitöltetlen fehér hézagot, hol cenzúrázott sötét foltot hagyott elbeszélésében, Anna Markovna pedig taktikusan nem tette fel azokat a kérdéseket, amelyek lerombolták volna az elbeszélés hozzávetőleges igazságtartalmának építményét.” (Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók, Magvető, 2010.)

Ebben a Szovjetunióban ugyanis mindenki nagyon is jól tudja a másikról, hogy ki és miféle, a hatalmas ország mely szegletéből vetette Moszkvába a jó- vagy a balszerencse. Ha a szocialista jövő fényességes csillaga annyira nem is, ám saját önös érdekeik annál inkább vezérlik őket. A cél a túlélés, anyagi, fizikai és érzelmi téren egyaránt.

Ebben a Szovjetunióban az apák gyakran részegek, az anyák nem ritkán idegen férfiakkal hálnak. Ebben a Szovjetunióban előfordul, hogy a fiúk fiúkra vetnek szemet, a lányok pedig a takaró alatt egymással játszadoznak. Ebben a Szovjetunióban az ügyészek néha ügyesen seftelnek, a lánygyermekek gyűlölik anyjukat, a testvérek pedig egymás ellen áskálódnak.

A Sztálin-barokk házak behajtott kapui, az egykorvolt tágas, majd patkánylyukakra felosztott lakások bezárt ajtói mögé csak foszlányokban szivárog be a történelem, miközben Ulickaja hősei nem tudják függetleníteni magukat attól, ami a falakon kívül történik, hiszen ha nem is alakítói, de részei, elszenvedői azoknak. A világháború, Sztálin halála, a tisztogatások azonban nem tolakodnak előtérbe, ám még így is biztos hátteret adnak Ulickaja figuráinak.

Az esetek többségében ugyanilyen untermann-szerep jut ebben a világban a férfiaknak is. A lányok ugyanis Ulickajánál gyakran apa nélkül nőnek fel, a férjek elmennek vagy lenyomorodnak, vagy jelen sincsenek. Hiányuk azonban már-már észrevétlen, egy-egy elharapott mondat vagy fájdalmas utalás marad csak utánuk. („Egészen elképesztő, milyen mélyre volt eltemetve benne ez a gyermeki szeretet: Kátya hosszú éveken át nem gondolt sem az apjára, sem arra a megbízható német szerkentyűre, amely alkalmas volt a hagyma hámsejtjeinek és a bolha lábainak tanulmányozására… Kátya korán született kislánya, Lenocska egyáltalán nem emlékezett az apjára.”)

Ulickaja kevés szóval is sokat tud mondani. Finom skiccei, apró történetei, a történetek történetei azonban a legkevésbé sem finomkodnak. Nagy erénye, hogy nem próbálja valami mágikus mázzal nyakon önteni hőseit (kivéve talán A vadállatban, amely kilóg a történetek sorából, ezért a fél pont mínusz). A nyomor az nyomor, az önzés az önzés, a hűtlenség az hűtlenség, se több, se kevesebb. Ugyanakkor a gyerekek nem feltétlenül angyalok, a megcsalt se boldogtalan minden esetben, sőt, még az egész életében alamizsnára szoruló is rejtegethet valódi kincseket.

                                                                                                                         9,5/10

A könyvért köszönet a Magvetőnek!

Címkék: magvető ljudmila ulickaja

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr493193055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.