HTML

Gerincre vágva

Gerincre vágjuk a könyveket, a régieket meg a maiakat, darabokra bontjuk őket, beleszagolunk, kiragadjuk a legjobb részeket, a jókat egekbe emeljük, a rosszakkal kíméletlenül leszámolunk. Egyet nem érteni szabad.

Goldenblog 2013

Kontakt

gerincrevagva@yahoo.com

Már az előszobában toporog

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Facebook

Friss topikok

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Mrs. Capote: @don piano: én sem, de nálunk soha senki nem használta a közért kifejezést. de akkor már ezt is tu... (2013.07.07. 19:31) Az amerikai fiú

Utolsó kommentek

  • Erzsébet Fazakas: Hogy miért áradoznak egyes kritikusok erről a könyvről,csak gyanítom.. .Ez az "ifjúsági regénynek"... (2016.09.11. 19:19) Csikk
  • Fermentátor: @Snappy Ogre: Bocs, de én úgy tudom, ha nem műbélbe, hanem valódiba töltik a kolbászt, akkor azt v... (2015.06.06. 13:06) Ironikus etológia
  • Mrs. Capote: @fűzfavirág: jogos, sok igazság van abban, amit írsz. az adott részlet egyébként nem feltétlenül a... (2013.08.27. 16:04) A postás mindig kétszer csenget
  • fűzfavirág: Fordította Uram Tamás. Ha már minden más adatot megadsz :( A fordítók egyre inkább megszokják, hog... (2013.08.27. 13:40) A postás mindig kétszer csenget
  • Pável: ússz nagyokat! (2013.08.02. 10:11) Nyaralni megy a GV blog!
  • Utolsó 20

Címkék

aba könyvkiadó (1) abraham verghese (1) abrakadabra kiadó (1) agave (7) akadémiai kiadó (1) alexandra kiadó (1) amerikai (2) andy mulligan (1) angol nyelvű irodalom (3) animus (1) anita amirrezvani (1) antikvárium (4) athenaeum (6) balla d. károly (1) bán mór (1) bán zsófia (1) baráth katalin (1) barna dávid (1) bartos erika (1) bemutató (1) bencs tünde (1) benedek szabolcs (3) berg judit (1) bestof (1) beszámoló (1) blog (2) bookline (1) book and walk (1) budapest (1) cartaphilus (1) christopher andersen (1) clara royer (1) clara sánchez (1) colum mccann (1) cormac mccarthy (2) csabai lászló (1) csányi vilmos (1) csepregi jános (1) cserna szabó andrás (3) darida benedek (1) darvasi lászló (2) dashiell hammett (2) dave eggers (1) davide enia (1) díj (1) don winslow (1) dupla (2) ekönyv (1) elizabeth bard (1) előzetes (41) emylia hall (1) erdős istván (1) erin morgenstern (1) esterházy péter (1) Európa (1) európa (11) évforduló (1) e l james (1) fehér béla (2) film (2) finy petra (1) foci (1) franz kafka (1) gabo kiadó (1) gabriela adamesteanu (1) gasztronómia (2) geopen (11) georges simenon (1) george orwell (1) goldenblog (3) gold book (1) grecsó krisztián (2) gyerekkönyvek (12) halász margit (1) halász péter (1) hanif kureishi (1) hard-boiled (4) henning mankell (1) horror (1) ifjúsági (5) irvin d. yalom (3) isabel wolff (1) jaffa (1) james m. cain (1) janne teller (1) jean-jacques sempé (1) jill tomlinson (1) joanna bator (1) jodie picoult (1) Joe Hill (1) johanna adorján (1) john king (1) jonas jonasson (1) jo nesbø (1) juan pablo villalobos (1) julia franck (1) julie orringer (1) kalligram (4) kálmán gábor (1) karen thompson walker (1) katarina mazetti (2) katarzyna miller (1) kazuo ishiguro (2) kendare blake (1) ken kesey (1) kepes andrás (1) kerékgyártó istván (2) keresztesi józsef (1) kína (1) kondor vilmos (2) könyv (1) könyvfesztivál (1) könyvtár (1) kőrösi zoltán (1) kosztolányi dezső (1) kováts judit (1) krimi (12) libri (13) libri kiadó (6) lionel shriver (1) ljudmila ulickaja (4) m-érték kiadó (1) magvető (27) marilynne robinson (1) marina lewycka (2) máté angi (1) máté gábor (1) mats strandberg (1) michael kumpfmüller (1) moldova györgy (1) monika pawluczuk (1) móra könyvkiadó (1) müller rolf (1) murakami haruki (1) murakami rjú (1) muriel barbery (1) nick hornby (1) nicole krauss (1) noir (1) noran libro (1) nyár (1) olvasás (1) pagony (3) pallavicini zita (1) park könyvkiadó (16) parti nagy lajos (1) patrick ness (1) pavol rankov (1) per petterson (1) peter hessler (1) philip roth (1) pontozás (1) raymond chandler (1) rebecca skloot (1) recenzió (1) rené goscinny (1) robert l. brent (1) romain gary (1) rory clements (1) rubin szilárd (2) sanoma (3) sara b. elfgren (1) saul bellow (1) scolar (3) scolar kiadó (2) senko karuza (1) sík kiadó (1) siobhan dowd (1) skandináv (2) sofi oksanen (1) spiró györgy (1) steve crawford (1) stian hole (1) szabó magda (1) szécsi noémi (4) színház (1) tandori dezső (1) tarján vilmos (1) timothy snyder (1) török andrás (1) történelem (5) tótfalusi istván (2) tóth krisztina (2) tóth olga (1) trux béla (1) ulpius ház (6) umberto eco (1) vajda miklós (1) vanora bennett (1) vida istván kornél (1) virginie despentes (1) vivandra (1) willa cather (1) wolfgang herrndorf (1) xxi. század kiadó (1) zdenek miler (1) zene (1) zsolt ágnes (1) Címkefelhő

És melletted elfér a múlt?

Mrs. Capote 2011.08.21. 15:35

Szeretem, ha valamit nem rágnak a számba, ha nem lineárisan bomlik ki a történet, szeretem, ha felnőttként kezel a tisztelt szerző. Szeretem a talányokat, az el nem mondott, de sejtetett titkokat. Szeretem a családi történeteket, és különösen azokat, melyek annyifélék, ahányan és ahányszor elmesélik őket. Szeretem azt is, ha a fehér foltokat idővel kitölti a leszármazotti képzelet.

Talán ezért is szerettem Grecsó Krisztiántól a „Mellettem elférsz”-et. Imádtam már az első mondatát is („Én a testemmel szerződést kötöttem.”), és nagyon szerettem a vég nélküli véget is. A kettő között nagyjából hetven évet járunk be, oda és vissza, időben és térben. 

A bonyodalmak persze itt is egy írással kezdődnek, egyik reflexió jön a másikra, ám a magánéleti kátyúba jutott főhősnek még kapóra is jönnek a kínos családi titkok, legalább addig se kell a saját lelki sebeit nyalogatnia. És ha nagyon őszinték akarunk lenni, jobb nekünk is: a múlt szálainak felfeslésekor érezni ugyanis, hogy ez igazán Grecsó terepe, kicsit vérszegény hősünk jelenkori kalandjai pedig csak az obligát keretet szolgáltatják az írói fantázia tobzódásához.

Mert van itt minden, kérem szépen: a hivatalos családi sztorik mögött ugyanis mintha egy másik történet is lapulna. Hősünk először csak megkapargatja a felszínt, hogy idővel aztán két kézzel vakarja ki családja múltját az elhallgatások, hazugságok, mellébeszélések, jelentőségteljes pillantások és nagy kummantások hálójából.

Így lesz például jelentősége annak, hogy volt-e szerzetes Pannonhalmán a nagypapa testvére, lesz Márton tata életében meghatározó, hogy annak idején miért nem a városi lányt vette el mégis feleségül, és sorsfordító, hogy Domos tata kivel tölti azt a bizonyos karácsonyt.

Mert hiába a nyomasztó peremvidék (a „telep”), mely a maga kilátástalanságával alaposan determinálja például a nagybácsi és az apa sorsát is, Grecsó figurái a háború után újjáépülő, illetve a jelen Budapestjén sem találják meg az érzelmi számításukat. Mert persze mindig a női fronton alakul ki valami galiba. Éppen ezért kár, hogy Grecsó nem feküdt rá egy kicsit jobban a női figurák kibontására (az egyetlen kivétel talán Jusztika).

Egyik személyes kedvencem például az epizódszerepben tündöklő Irina, aki szeretőinek konzekvensen két dolgot hoz a beregszászi boltokból: kölnit és televíziót. Vagy Róza, aki bajuszt rajzol magának a sörhabbal, és konkrétan elélvez, amikor öreg biciklijével leszáguld a kavicsos lejtőn. 

„Ez volt az első és az utolsó reményszál, hogy valódi dolgok kimondassanak. Hogy a mi családunkban másképp működjön minden: a sejtések, gyötrelmes gyanúk, elhallgatott fájdalmak spanyolfala mögül kilátsszon a valóság. Nem sikerült. Még így is csoda, hogy nem volt botrány, hogy elkövetkező életükben Sadit és Benedeket soha meg nem kövezték, le nem köpték. Boldogság, hogy szürkén, szédülten teltek el a napok.” (Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Magvető, 2011.)

Miközben pedig szépen lassan kibomlik a családja múltja, hősünk időről időre magába tekintget. Saját döntéseiben, kudarcaiban keresi az apák, nagyapák, nagybácsik nyomát, valamiféle választ, magyarázatot, hogy miért lyukadt ki oda, ahova. Legszebb példája ennek a regény vége, amikor is hősünk ugyanarra a sarokra vetődik (a Vörösmarty és az Andrássy találkozásánál), ahol annak idején a nagyapja várta Zách Évát. Összesimulnak a szálak, ami lehet megnyugtató és felkavaró is egyben.

És a nagy kérdés is még mindig ugyanaz: hősünk vajon belesimul-e a készen kapott mintába („… a férfiak szerencsétlenek voltak mifelénk”), csak egy újabb kudarcos figura lesz-e a családi képtárban, vagy ki tud-e törni a nem csak egyenes ágon öröklődő férfiúi sémából. Grecsó – számomra szimpatikusan – nem adja meg a választ, ha így tenne, valószínűleg a sarokba vágtam volna a könyvét.

Hiába nézi ugyanis hősünk idegesen az óráját, és hiába múlt már „negyedórával” öt, ott az Andrássy és a Vörösmarty utca sarkán, még bármi lehet.

10/9

Címkék: grecsó krisztián magvető

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincrevagva.blog.hu/api/trackback/id/tr933168838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.