Gerincre vágva

Gileadnak hívják a Jordán folyótól keletre fekvő hegyet, a Biblia szerint itt kötött szövetséget egymással Jákob és az őt üldöző Lábán („Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted. Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül.” Ter 31.44-45). Gileadnak hívják azt a kis amerikai városkát is, ahol John Ames egész életében lelkészként szolgált. A mögötte álló évekre visszatekintve most számvetést készít, de nem csak saját, hanem a maguk idején prédikátorként szolgáló apja és nagyapja életéről is.

Ahogy a posztok között böngészve végigpörgettem az elmúlt tizenkét hónap termését, meg kellett állapítanom, hogy nagyon erős volt az idei év is. Csupa-csupa jó könyv jelent meg, ami önmagában is jó hír, az meg már az én bajom, hogy ilyenkor óhatatlanul is az eszembe jut, hogy mennyi olyan klassz könyv van, ami most sem került a kezeim közé.

Soha jobbkor nem olvashattam volna ezt a könyvet: éppen lecsengett a maja világvége körüli műhisztéria, mindenki megkönnyebbülhetett, túléltük, hurrá, erre puff, mit olvasok?, lelassul a Föld forgása. Király. A hangulat mindenesetre adott volt.

A karácsony ritkán kínál alkalmat a békés olvasgatásra, mégis, lássuk, mi várható a következő napokban a blogon? Először is érkezik Karen Thompson Walker Csodák kora című könyve (ha már túléltük a maja világvégét, ugyebár), amely egy utópisztikus történet, főszerepben egy tizenegy éves lánnyal. Azután jön Marilynne Robinson Gilead című regénye, amely a fülszövegből kiindulva családregény, meg személyes számvetés, erős vallási beütéssel. Végül, a szilveszterhez közeledve nem tudtam kihagyni Cserna-Szabó András és Darida Benedek Nagy macskajajkönyv című remekét, amely a másnapos házi tündéreket látja el sok-sok jó tanáccsal és recepttel. Az újév első napjaiban még jól jöhet.

Amikről a történelemórákon nem beszélünk – nagyjából így foglalható össze a lényege annak a könyvnek, amely a hadviselés történetéből szemezgetett ki meghökkentőnek vagy bizarrnak ítélt tényeket.

A cím alapvetően nem hagy kétséget afelől, hogy tematikában és korban mi az, amire számíthatunk. Müller Rolf könyvében a második világháború utolsó hónapjaitól kezdve az 1956-os eseményekig kísérhetjük nyomon a politikai rendőrség kialakulásának történetét.

Karcsú kis kötet a Szólok a rendőrnek, alig 50-55 oldal. Maga a történet is alig lélegzetnyi, holott a súlya ennél többet érdemelne.

Mielőtt még beütne a nagy maja apokalipszis, lássuk, mivel üthetjük el hasznosan a hátralévő pár napot. Elsőként (rögtön holnap) érkezik Irvin D. Yalom és Robert L. Brent Szólok a rendőrnek című karcsú kötete, erős magyar vonatkozásokkal. Azután jön egy fajsúlyosabb darab, Müller Rolf Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban című műve, amely a kommunista államvédelem legsötétebb bugyraiba szállítja alá az olvasót. Végül a mostani merítést egy könnyedebb hangvételű könyv teszi teljessé, ez Steve Crawford Furcsa, mégis igaz - Meghökkentő tények a hadviselés történetéből című kötete.

Nagyjából az a nap is úgy kezdődött az engelsforsi középiskolában, mint bármelyik másik. Volt azonban egy nagy különbség.

Egy diák aznap öngyilkosságot követett el az egyik emeleti mosdóban.

Phoebe mindig is egy saját vintage ruhaboltról álmodott, ezért lépett ki a Christie’s-től, és ezért verte tetemes adósságokba magát. A nő azonban az álmok megvalósítása mellett menekülne is a közelmúlt emlékei elől, legjobb barátja halála miatt ugyanis még mindig bűntudat mardossa.

„Hallottátok, hogy a mi kis Desirée-nk bekapta a legyet? Úgy örülök, öreglány, hogy végre...”

A furcsa pár nagyjából ott folytatja, ahol A pasi a szomszéd sír mellőlben abbahagyta. Benny főhadiszállása még mindig az istálló, Desirée pedig még mindig a városi szinglicsajok életét éli. Csakhogy van egy megállapodás közöttük: három a svéd igazság, és ennyi együttlétet engedélyez magának párosunk, abban bízva, hogy a nő végre teherbe esik.

És lőn.

A következő napokban – az előzőekhez képest – picit talán könnyedebb vizekre evezünk. Rögtön kezdésnek itt van Katarina Mazetti Családi sírbolt című regénye, amely A pasi a szomszéd sír mellől folytatása. Ebben a korábbról már ismert páros, Benny és Desirée, fejébe veszi, hogy három esélyt adnak magukra arra, hogy összehozzanak egy közös gyereket. És innen a fülszöveg: „Ha nem jön össze, kész, vége. De összejön…”

A következő kötet (Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai) már csak a borítóról ítélve is inkább a nőcis vonalat erősíti. Erről sokat nem tudok, így megint a fülszöveget hívom segítségül, a címszavak: vintage ruhabolt, tragikus esemény, különleges ruhadarab, fájdalmak feldolgozása, akár egy új szerelem is… Majd meglátjuk.

Ezúttal pedig egy súlyos darabbal zárunk (méretre mindenképp), ez Mats Strandberg és Sara B. Elfgren A Kör című kötete, erős misztikus beütéssel, rejtélyes halálesettel, és az obligát nyomasztó kisvárosi fílinggel.