Gerincre vágva

Mintha a nagy rácsodálkozások időszakát élnénk, az emberben legalábbis ilyen érzések motoszkálnak, miközben felfedezzük azt, ami itt kínálgatta magát hosszú évekig, csak hát a nagy örömhöz és felismeréshez (mint annyiszor már) úgy látszik, megint kellett egy lökés, most is kívülről, és naná, hogy most is Németországból.

Minden szülő legrosszabb rémálma vált valóra azokban a hónapokban Törökszentmiklóson. 1953 októbere és 1954 augusztusa között öt gyereklánynak veszett nyoma a városkában, soha többé nem is kerültek elő. Életük utolsó napjaiban és főképp halálukban – a későbbi nyomozások szerint legalábbis – mégis volt egy közös pont.

Rendhagyó módon nem három, hanem két könyv kerül ezúttal az előzetes ajánlóba. Mivel ez a kettő annyira összetartozik, ezért nem láttam értelmét, hogy egy teljesen eltérő tematikájú könyvet bepasszintsak még közéjük.

Az első Rubin Szilárd Aprószentek című kötete, amely az 1954-es törökszentmiklósi sorozatgyilkosság részleteit igyekszik – az irodalom eszközeivel – felderíteni. Ez Rubin utolsó műve, melyen évtizedekig dolgozott, görgette maga előtt, birkózott vele, úgy istenigazából azonban befejezni nem tudta soha.

Hogy mégis kezünkbe vehetjük a kötetet, az leginkább Keresztesi Józsefnek köszönhető, ő szerkesztette teljes egésszé a (tény)regényt. Ő az, aki a második könyvet is jegyzi, melynek címe Rubin Szilárd. A pályarajzból megismerhetjük például az első írói szárnypróbálgatás nehézségeit, a Csirkejáték keletkezés- és fogadtatástörténetét, és hogy milyen barátság fűzte Rubint Pilinszkyhez.

Egy komplett jelenségnek eredt a nyomába Christopher Andersen, amikor arra vállalkozott, hogy több évtizednyi tapasztalatát, első- és másodkézből származó információmorzsáit, az elmúlt ötven év jó- és rosszindulatú pletykáit, botrányosnak szánt szalagcímeit, piti furkálódásait és heves érzelemnyilvánításait összegezve megpróbálja papírra vetni, ki is tulajdonképpen az a Mick Jagger?

Hogyan tudunk egy fenékkel két lovat megülni (magyarán két, ellentétes oldalon álló urat egyszerre szolgálni), miközben egy állítólag évek óta halott nőt kell felkutatnunk és még a családunkat is meg kell védeni a pápistákat szívesen vasra verő, ugyanakkor az inkvizíció módszereit előszeretettel alkalmazó szadista királypárti buzgómócsingoktól?

Van abban valami egészen megrázó, ha egy történet rögtön a megmásíthatatlan véggel kezdődik. Heyman Éva naplója ugyanis annyi élni akarással van tele, hogy rögtön a felütésnél akár még teljes szívvel bízhatnánk is a szerencsés megmenekülésben. Az esély ugyanis arra (és mindenekelőtt a remény persze), hogy a tizenhárom éves kislány túléli a borzalmakat, és felnőtt korában fotóriporterként járja majd a világot, ekkor még benne rejtőzik a sorokban.

A német nyelvű sajtó éppen a napokban méltatta Zsolt Ágnes Éva lányom című könyvét. A vékonyka kötetet a magyar Anna Frank naplójaként is emlegeti a fülszöveg: „Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon elhurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta és kiadta.”

A mostani második kötet Rory Clements Bosszúálló című középkori krimije, melyben nem más, mint a híres Shakespeare testvérbátyja adja nyomozásra a fejét. A tét nem kicsi, ha ugyanis nem jár sikerrel, azzal saját családtagjainak az életét is veszélybe sodorja. Intrika, konspiráció és felségárulás hármasa kíséri útján.

Nagy leleplező könyvnek ígérik Christopher Anderson Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete című életrajzi kötetét, melynek borítóján olyan kulcsszavak hívogatnak, mint botrány, pénz, drogok. Meglátjuk, ez elég lesz-e a meghökkentéshez...

Ahhoz képest, hogy már elmúlt ötven, Nicolas még mindig nagyon jól tartja magát. És ha még csak tartaná magát, de jön-megy, bunyózik, meg haverkodik, halálba idegesíti a tanító nénit meg a felügyelő tanárt, vendégségbe megy meg nyaralni, és persze dumál, dumál, dumál, hiszen ezért imádja mindenki 9 és 99 között.

Joga van-e egy leszbikus párnak ahhoz, hogy sajátjaként nevelje fel az egyikük exférjével közös embriókból majdan beültetendő, kihordandó és így megszülető (de amúgy más családnak szánt) gyermeket?

Aha...

De akkor talán kezdjük az elején.